Anno


Előbb az Alkalmazott mechanika tárgy előadására hívták meg, majd adjunktusként az Aerodinamika tanszék szélcsatornáinak szerelését vezette. 1942-ben a Műszaki Mechanikai Tanszék vezetésére kapott kinevezést. Tevékenységét a Mechanika tananyag átdolgozásával, kibővítésével kezdte.
Irányításával teljesen átdolgozták a hallgatók részére kiadandó feladatokat és szigorlati kérdéseket.
Így sikerült elérnie, hogy a mechanika oktatás jól illeszkedjék a gépészmérnöki gyakorlat igényeihez és az oktatás tanmenetéhez. Mint tanár nemcsak a hallgatók tudását igyekezett fejleszteni, hanem arra törekedett, hogy diákjai fogékonyak legyenek a mérnöki gondolkodás iránt, megismerjék a mérnöki alkotás szépségeit, társadalmi hasznosságát. Hallgatóit a mérnöki felelősségre, lelkiismeretességre, pontosságra nevelte. Igényes volt a munkában, szigorú, de igazságos a számonkérésben. Egész lénye, emberi magatartása egy mérnöknemzedék példaképévé tette őt.
1942-től nyugdíjba vonulásáig (1959) a műszaki mechanika tanszék vezetője volt. Budapesten hunyt el 1976. augusztus 2-án.
Fő művei: A drótkötelek élettartama (Technika, 1940 3. sz.);
Siklófék laza féktuskóval (Technika, 1941. 10. sz.);
Síkban görbe rudakról (Bp., 1942);
Statika (egyetemi tankönyv, Bp., 1951);
Műszaki lengéstan elemei (Bp., 1952); Szilárdságtan (egyetemi tankönyv, Bp., 1956);
Bányászati Kézikönyv I. Kinematika és szilárdságtan (Bp., 1956);
Kinematika és kinetika (egyetemi tankönyv, 1957);
Műszaki Értelmező Szótár II. Mechanika és Lengéstan (Bp., 1959)