Anno


1838-ban herceg Esterházy Pál szolgálatába lépett. Először az ozorai, később a kaposvári uradalomban volt segédmérnök. Közben, nemzetgazdasági tanulmányokkal foglalkozott és a gazdasági szakirodalom terén is megkezdte munkásságát. A herceg 1841-ben mint szabályzó főmérnököt, önálló hatáskörrel, a lévai (Bars vármegye) uradalmába nevezte ki; melynek Benkő Dániel volt felügyelője (inspektora). Itt szemlézte meg a Magyar Gazdasági Egyesület küldöttsége 1846-ban a kelecsényi rétöntözést.

Az első felelős magyar Minisztériumban (Kormány) Klauzál Gábor földmivelés- ipar- és kereskedési miniszter április 27-én titkárrá nevezte ki Korizmicsot. Szeptemberben, a császári seregek közeledése folyán a Minisztériummal ő nem költözött le Debrecenbe, maradt Pesten, s megszűnt Magyar Gazda szaklap helyett 1849. január elején, mint szerkesztő és tulajdonos, megalapította a Gazdasági Lapok-at. Ennek megjelenése a hadjáratok idején (a 26. szám után) megszakadt, de 1850. január 1-jével ismét folytatták.
Időközben a gazdasági szakirodalomnak folytonosan szorgalmas munkatársa volt. Az irodalmi működésen kívül kezdettől fogva élénk részt vett az egyesületi életben. A Magyar Gazdasági Egyesületnek 1846-ban lett tagja és 1848. június 2-án a választmányba került, majd az újjászervezés alkalmával a közgyűlés az Egyesület alelnökévé választotta. 1858-ban az MTA tiszteleti tagjává választották.
1861-től a rákospalotai Istvántelken egyesületi mintagazdaságot és földmíves iskolát (1875) hozott létre. Az 1862-ben alapított Magyar Földhitelintézet - melyben a kölcsönosztály igazgatói állást haláláig viselte - az ő hathatós támogatásával jött létre. Kistétényi telkén berendezett egy 20 katasztrális holdból álló mintaszerű szőlőbirtokot. Halála előtt hosszú ideig súlyos beteg volt, sőt szemevilágát is csaknem elvesztette. Végső napjait itt töltötte.