Anno
Mi történt anno október 20-án?
Ezen a napon hunyt el Budapesten 1983-ban Kézdi (született Kalcher) Árpád, építőmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa (1952) és doktora (1958), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A talajmechanika és geotechnika terén kifejtett elméleti és gyakorlati munkásságának köszönhetően az alapozási mérnöki munkálatok világszerte elismert szakembere volt. Három évtizeden keresztül, 1951-től 1982-ig vezette a Budapesti Műszaki Egyetem geotechnikai tanszékét.
Kézdi 1919. november 19-én született Komáromban. Mérnöki oklevelét 1942-ben szerezte meg a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Már 1941-től a műegyetem vasútépítési, talajmechanikai és alapozástani (később geotechnikai) tanszékén gyakornokoskodott Jáky József mellett. 1942-től tanársegédként, 1943-tól pedig adjunktusként oktatott a tanintézményben. 1944 végén mozgósították és Németországba vezényelték, ahol 1945-ben amerikai hadifogságba esett.
1946-ban tért haza, s folytatta az oktatótevékenységet a műegyetemi geotechnikai tanszék adjunktusaként. 1948-1950-ben a vasúti műtárgyak témakörének meghívott előadója volt, 1951-ben pedig intézeti tanári feladatokat is ellátott. 1951-től 1982-ig a geotechnikai tanszék vezetője volt, 1953 után docensi, 1961-től tanszékvezető egyetemi tanári címmel (1952 és 1967 között a műegyetemből szervezetileg kivált Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem keretei között). 1960-ban műszaki doktori oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME), 1961-1963-ban az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem oktatási, 1972-1975-ben pedig a BME tudományos rektorhelyettese volt.
Kutatásai elsősorban a talajmechanikára, a talaj fizikai tulajdonságainak és viselkedésének mérnöki megközelítésű, átfogó geotechnikai vizsgálatára irányultak. A földnyomás-elméletek összefoglalásával és továbbfejlesztésével, a rézsűk és lejtős földtömegek állékonyságának, a talajok teherbírásának, a külső dinamikus hatások (pl. földrengés) előidézte tranziens folyamatok vizsgálatával jelentősen hozzájárult a földművek, az alapozási és talajszilárdítási mérnöki munkálatok elméleti megalapozásához. E talajfizikai vizsgálatok mellett behatóan foglalkozott a talajok anyagi összetételével és vízforgalmával, a talajjal mint építőanyaggal, az útstabilizálás és teherbírás-javító cölöpalapozás módszertanával.
1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban rendes tagjává választották, több éven át töltötte be a talaj- és kőzetmechanikai bizottság elnöki tisztét. 1973 és 1977 között a Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozástudományi Társaság (International Society for Soil Mechanics and Foundation Engineering, ISSMFE) európai alelnöke volt, emellett tagja volt a Brit Mérnökegyletnek (British Engineers Club) és 1956-tól tiszteleti tagja a Német Földmű- és Alapozástudományi Társaságnak (Deutsche Gesellschaft für Erd- und Grundbau).
Tudományos érdemei elismeréseként 1962-ben Jáky József-díjjal, 1966-ban Állami Díjjal tüntették ki. 1971-ben a Drezdai Műszaki Egyetem, 1972-ben a Bécsi Mezőgazdasági Főiskola díszdoktorává avatták.
Főbb művei
• Különleges feladatok a talajmechanika köréből.
• Talajmechanika I-II.
• Földművek sztatikájának korszerű eljárásai.
• Rezgések hatása a talajra.
• Kísérleti cementtalaj utak építése és kipróbálása.
• Földművek I-II.: Egyetemi tankönyv.
• Alagutak, alapozás, földművek, talajmechanika.
• Talajmechanikai praktikum: Egyetemi tankönyv.
• Talajstabilizáció.
• Talajmechanika és alapozás.
• Geotechnika.
• Talajmechanika.
• Földművek.
1980-ban ezen a napon illesztették helyére pakson az első reaktortartályt. A VVER-440/V-213 típusú tartály a Skoda gyárben készült (akkor még Csehszlovákiában), orosz tervek alapján.
Ezen a napon született 1900-ban Székesfehérvárott Regőczi Emil Kossuth-díjas geodéta, egyetemi tanár. 1952-től a Geodéziai és Kartográfiai Intézet igazgatója, 1954-től az Állami földmérési és Térképészeti Hivatal tudományos munkatársa volt.1959-1973 között a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület alapító tagja és társelnöke volt. 1980-ban hunyt el.
Ezen a napon született 1840-ben Pesten Böckh János bányamérnök, akadémikus. A bécsi Földtanii Intézetből a Magyarföldtani Intézetbe váltott, kis minisztériumi kitérővel. 1882-1908 között az Intézet igazgatója volt. Kezdeményezésére indult el a hazai kőolajkutatást. A Bakony földtani és őslénytani viszonyait is tanulmányozta, valamint földtani térképet készített Pápa, Veszprém, Nagyvázsony és Felsőörs vidékeiről.