Anno


Mivel a trianoni békekötés utáni időkben a nagy erdélyi bauxitlelőhelyek elvesztése miatt a hazai alumíniumipar fejlődése nyersanyag hiányában megtorpant, intenzív ásványkutatás kezdődött melynek eredményeképp sikerült a Dunántúlon új lelőhelyeket fölfedezni, azonban ekkorra a gazdasági válság, a tőkehiány akadályozta a fejlesztések megindítását. Az 1930-as években egy leállított kis németországi timföld-hidrát gyár olcsó megvétele és Magyaróvárra telepítése, majd ugyanitt egy alumínium-kohó megépítése jelentette az első lépést az önálló hazai gyártás újonnan való beindításához. Ez a kis termelő kapacitás azonban nem nyújtott lehetőséget az egyre növekvő hazai és export igények kielégítésére. Az alumínium termékek iránti keresletet a háborús készülődés is fokozta, mivel a felvevő piacot főleg Németország jelentette.
Időközben újabb bauxitbányákat is nyitottak, s az időközben elhasználódott, korszerűtlenné vált, nem kellően fejlesztett gyár ma már csak kis részben üzemel, hulladékfeldolgozást folytatnak benne.
Ma az alumíniumgyártás nyersanyaga a bauxit. A bauxitot először a Bayer-eljárással timfölddé alakítják, teház az alumínium-oxidot nagy hőmérsékleten, NaOH oldattal oldják ki. A keletkezett aluminátlúgot ülepítéssel és szűréssel szétválasztják a fel nem oldott nagy vastartalmú maradéktól, a vörösiszaptól. Az oldatból hígítással és hűtéssel választják ki az alumínium-hidroxidot. Ezt szűrik, majd csőkemencében víztelenítik (kalcinálják), aminek eredményeként alumínium-oxid képződik. Ezután a Hall-Héroult eljárással a timföldhöz kriolitot kevernek, hogy csökkentsék olvadáspontját, majd hevítik és elektrolízissel alumíniummá redukálják.