Itt a repce, hol a repce?
Hazánk mezőgazdaságra berendezkedett ország, hatalmas szántóin könnyedén megél a repce. Ha más élelmiszernövény már nem is bírja, a biodízel legfontosabb alapanyaga biztosan. Egyre több repcefölddel találkozunk vidéki útjaink során, ám a boltok polcairól eltűntek a repceolaj készítmények.
Hogy lehet az, hogy az áruházak kínálatában egyre kevesebb a repceolaj, ahol pedig még kapható, ott nagyon magas az ára. Töménytelen mennyiségű repcét termelünk, és mégis hiány van itthon belőle? Sajnos a tendencia azt mutatja, hogy a gazdák minden szál növényt külföldre értékesítenek, hiszen a felvásárlási ára ott a legkedvezőbb. A probléma abból fakad, hogy egyre többen termesztik és adják el üzemanyagnak, pedig élelmiszeripari növénynek minősül. Biztos, hogy megéri étel helyett hajtóanyagot készíteni belőle? A termelőknek - úgy tűnik - igen.
A válság hatására minden ország másképpen reagált. Vannak, akik lelassultak a fejlődésben (mi is ide tartozunk), és vannak, akik gyorsan kilábaltak belőle. Utóbbiaknál ismét megnőtt a fogyasztás, köztük az üzemanyagoké is, nem véletlen tehát, hogy a gazdák annak adják el terményüket, aki többet kínál érte. Mivel a kereslet egyre nagyobb, az árak alaposan megemelkedtek, a felvásárlási árak viszont rettentően ingadoznak.
A boltok polcairól azért tűntek el a repceolaj termékek, mert a magas fogyasztói ára miatt az emberek visszatértek a napraforgóolajhoz, hiszen az már olcsóbb, mint vetélytársa. Sokan azt állítják, hogy ez nem is olyan nagy probléma, hiszen a repcéből lényegesen könnyebb üzemanyagot készíteni, mint a napraforgóból. Étkezési célra pedig a napraforgó olaja az alkalmasabb, így a vita eldőlni látszik.
A repce egyébként nagyon igényes a talajminőségre, így hazánkban csak 180 ezer hektáron lenne termeszthető 2 tonna/hektár terméshozammal. Ennek azonban éppen ellentmondanak azok a kifejlesztett hibridek, melyek gyakorlatilag bárhol megélnek, és már 2,5 tonna/hektár felett van a hozamuk. Nekik köszönhető, hogy a felhasznált területek nagysága mára elérte a 250 ezer hektárt. Ezzel még nem is volna akkora probléma, hiszen a repcének talajfertőtlenítő hatása van, így az utána ültetendő növény számára kedvező feltételek alakulnak ki. A másik nagy probléma pedig éppen abban lakozik, hogy a repce után ismét repcét ültetnek, hiszen ennek piaca és magas ára mára már stabilizálódott. De akkor hol termesztünk majd élelmiszernövényeket?
Nemzetközileg elfogadott tény, hogy a bioüzemanyagok előállítása többe kerül, mint a kőolajalapúaké, még akkor is, ha az olaj hordónkénti ára újra a csúcsokat döntögeti. Ha a fosszilis eredetű üzemanyagok adóját elvetjük, kiderül, hogy jóval alacsonyabb áron megvásárolhatók, mint a bioüzemanyagok. A gazdák azonban azért nem tágítanak a repce mellől, mert a magyar üzemanyagtörvény miatt leszerződtek hazánk egyik meghatározó üzemanyag kereskedőjével, akinek a forgalmazott anyagok közül meghatározott arányban kell felmutatnia a megújuló üzemanyagot. Ezt a legegyszerűbben úgy teszi, ha a normál dízelbe belekever biodízelt is, hiszen a törvény nem állít határokat a keverési arány elé.
A bioüzemanyagok jövője még nagyon ingatagnak tűnik, hiszen egyelőre úgy tűnik, több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak. Tíz éven belül stabilizálódhat a helyzet, és addigra már ki fog derülni, melyik a legmegfelelőbb hajtóanyag. Addig azonban törjük csak a fejünket, hogy miként lehetne a problémát máshonnan megközelíteni...