Vélemény
BudaPest 20090212
Budapest nem az egész Magyarország, s Magyarország nem csupán Budapest! E nem túl eredeti megállapítást egy hetes buszon, a már a nullához közelítő, de még háborgó nemzeti önérzetem megnyugtatására fogalmaztam meg magamnak. Kis megszorítással bátran állítom, aligha lehet az embernek lehangolóbb „élménye", mint borús időben „végighajtani" valamelyik hetes busszal a Thököly úton!
Ha mégis, akkor az ugyanez a kaland egy napos februári délelőttön, amikor látvány még élesebb, még bántóbb. Az utas a buszon belül és kívül az e várost általában jellemző lealacsonyító kosz és mocsok, nemtörődömség, elhanyagoltság, igénytelenség, gazdátlanság, egyszóval a dilettáns városvezetés és várospolitika következményeinek olyan tömény manifesztációjával találkozik, amely már lélekromboló.
A BKV járművein pl. „normális", hogy az ajtókat működtető szerkezetek borítóelemei a szerelők kenőcsös-olajos kéznyomait viselik. Nem volt kivétel ez alól az én „piroshetesem" sem, amely a szétesés veszélyét felidézően zötykölődött-zörgött a leírhatatlanul rossz állapotban lévő évtizedek óta elhanyagolt bazaltkocka-burkolatú úton. Ezt egyrészt az itt-ott sáros-szemetes favermekkel tarkított mocskos-poros járda, másrészt pedig a gányolt betonelemekbe ültetett, használaton kívüli villamos-sínek, és az ottfelejtett, gyomtól szegélyezett, a felfröcskölt sárral, porral borított egykori megállók járdaszigetei határolják.
A busz koszos ablakán védekező fásultsággal kibámulva azon tűnődtem, hogy a névlegesen az európai civilizáció rádiuszán belüli (fő)városhoz méltatlan vizuális-, esztétikai- és higiéniai katasztrófaállapoton változtatni rest/képtelen városvezetőknek egyáltalán eszébe jut-e, hogy ez az autókrossz-pályákat megszégyenítő útfelület mennyi kárt tesz az egyébként is a tönk szélére hanyagolt BKV autóbuszainak futóművében, kocsiszekrényében? A személyautókról már ne is szólva!
Jaa, és ez csak egy csepp a tengerből...!