Mi történt anno március 24-én?
Ezen a napon hunyt el Konstantinápolyban Sárvár-felsővidéki gróf -pasa Széchenyi Ödön György István Károly, Széchenyi István és Seilern Crescentia grófnőnek a fia, a konstantinápolyi tűzoltóság megalapítója. Széchenyi Pozsonyban született, 1839. december 14-én, 21 évesen került Pestre, ahol a közlekedés szinte minden ágával foglalkozott. Hajóstiszti végzettsége volt.
21 éves korában került kapcsolatba először a tűz pusztító erejével és a szerény felkészültségű tűzoltással. 1860. szeptember 2-án Nagycenken, majd délután Fertőszentmiklóson tűz ütött ki, ahol mint önkéntes vett részt a tűzoltásban, valamint a károsultak kárenyhítésében is szerepet vállalt.
A tűzoltói hivatással 1862-ben Londonban - ahová, mint a III. Világkiállítás magyar kormánybiztosa érkezett - tanulmányozta. A tűzoltás gyakorlati módszereinek elsajátítására tűzoltói szolgálatot vállalt a híres londoni „Fire Brigade"-nál. Hazatérve a tűzoltás hazai korszerűsítését vette tervbe és 1863-ban kezdeményezte a pesti önkéntes tűzoltóság megszervezését.
Közéletei tevékenységét jelzi, hogy részt vett számos egyesület megalakításában.
Nevéhez fűződik többek között:
az Első Magyar Utazási Társaság
a Budapesti Hajós-Egylet
a budai népszínház alapítását segélyező bizottmány
a Magyar Kereskedelmi és Iparegylet
a Magyar Kertészeti Társulat is.
Vállalkozásai és tervei között szerepelt
egy folyami hajóút létesítése a Fekete-tenger és az Atlanti Óceán között. Ez volt a Hableány útja, amiért a francia Becsületrendet adományozott neki III. Napóleon császár.
gőzkomp-járat Buda és Pest között,
az országúti gőzmozdony közlekedés,
az utcai hirdetőtáblák,
szállodák építése,
a Népszálló építése,
a budai gőzsikló
a Gellért-hegy rendezése,
és a Magántávirda felállítása.
A magyar tűzoltósághoz kötődő tevékenységei:
1864-ben megjelenteti a "Tűzoltás körül tett általános tapasztalatok" című könyvét, amely az első magyar tűzoltó szakkönyv. 1867-ben a tűzoltó-, valamint a tornaegylet Nemzeti Torna és Tűzoltó Egylet néven egyesült és tűzoltóosztálya Széchenyi Ödönt főparancsnokává választotta.
A Budapesti Önkéntes Tűzoltó Testület megalakítása.
A budapesti hivatásos tűzoltóság megszervezése, akik 1870. február 1-én kezdhették meg szolgálatukat.
A budapesti hivatásos és önkéntes tűzoltóság főparancsnoka (1870-1874). A főváros egyesített tűzoltóságának főparancsnoka 1873. dec. 10-től.
A soproni kezdeményezésre 1870-ben megalakult Magyar Országos Tűzoltószövetség első elnökévé választotta.
A budapesti tűzoltóság érdemei alapján örökös tiszteletbeli főparancsnokává választotta.
Gróf Széchenyi Ödönt a budapesti tűzoltóság megszervezése terén szerzett érdemei alapján, államközi egyezmény keretében, 1874-ben a török szultán megbízta a konstantinápolyi tűzoltóság megalakításával.
Katonai tűzoltózászlóaljat szervezett, amely fegyelmezettségével, kiképzettségével a veszélyes tűzesetek megfékezésén túl háborús és rendfenntartó feladatait is kiválóan teljesítette (1874-1877).
A török tűzoltóság továbbfejlesztése (1878-1883).
1880-ban keresztény vallása ellenére a szultán pasává nevezte ki.
A szultán 1883-ban osztálytábornokká nevezte ki.
1899-ben ünnepelte a gróf a 25 éves konstantinápolyi tűzoltóparancsnoki jubileumát.
1900-ra 25 évi munkával a török tűzoltóság már 3000 kiképzett tűzoltóval rendelkezett.
1921-ben a katonai tűzoltóság felbomlása után városi hivatásos tűzoltóságot szervezett.
1922. március 23-án hunyt el, a törökországi ferikói temetőben temették el.
1910-ben ezen a napon született Budapesten Mátrai Tibor, a fizikai tudomány kandidátusa, tanszékvezető főiskolai tanár. A Mátyás Gimnázium után tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen folytatta. Fizika-kémia tanári diplomáját 1935-ben szerezte meg, ugyancsak kitűnő eredménnyel. Közben 1932-ben megjelenik első tudományos dolgozata egy - az elektrolitok határfelületének fizikai - kémiai vizsgálatához kapcsolódó - új mérési módszerről. 1933-36 között asszisztens a budapesti Állatorvosi Főiskola Fizika Tanszékén, majd 1936-42-ig a Központi Mértékügyi Intézetben fizikusként etalon-hitelesítéssel foglalkozik. Számára a kísérleti fizika a hullámhossz vagy fényintenzitás pontos mérésével kezdődött, egy jó galvanométer, egy precíziós optikai rács a legfontosabb mérőeszköznek számított.
1942-ben Szegedre ment, ahol tanítani kezdett az akkor megnyílt szegedi Vegyipari Középiskolában. Oktatási elve az igényesség, a tiszta és pontos alapfogalmak megértetése. Az oktatás mellett marad ideje a tudományos munkára; bejár a szegedi Tudományegyetem Fizikai Intézetébe és 1946-ban "summa cum laude" fizikus-doktori oklevelet szerez.
1951-ben visszatért Budapestre; a nemrég alakult Központi Fizikai Kutató Intézet Spektroszkópiai Osztályára nevezik ki. Előbb a Molekulaspektroszkópjai Csoportot vezette, majd az osztály vezetőhelyettese lesz. 1954-ben megszerzi a kandidátusi fokozatot, ugyanezen évben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat "Schmid Rezső"-díjjal tüntették ki.
A KFKI-ban eltöltött 12 évet sokoldalú tudományos tevékenység jellemzi. Munkatársaival - nehéz körülmények között - kísérleti molekulaspektroszkópiai kutatásokat végez, az optika, a relativitáselmélet és a kvantummechanika alapkérdéseivel foglalkozik. Megismétli, ill. továbbfejleszti a Wiener-féle interferenciakísérletet. A merev testek mozgásának relasztivikus tárgyalásáról, az inerciarendszer kinematikai értelmezéséről írt dolgozatai révén neve bekerült a relativitáselmélet történetébe. A kutatások mellett maradt ideje a hazai tudományos közéletben való aktív részvételre, egyetemi oktatásra, fiatal munkatársai képzésére, könyvírásra. 1963-ban jelent meg - nívódíjjal kitüntetett - "Gyakorlati spektroszkópia" című monográfiája. E mondanivalóját tekintve tömör, tárgyalásmódjában egyszerű és világos könyvet ma is haszonnal forgatja minden spektroszkópiával, optikával foglalkozó kutató, egyetemi oktató vagy hallgató.
Az 1963-as év más szempontból is jelentős Mátrai Tibor életében: Budapestről Egerbe, a KFKI-ból a Tanárképző Főiskolára kerül, ahol a Fizikai Tanszék vezetőjeként tevékenykediett további 13 éven át, 1976-os nyugdíjba vonulásáig. Munkájában most nagyobb részt foglal el az oktatás és nevelés. Magasra emeli a mércét a fizika oktatásában; ennek elősegítésére jegyzetet írt, előadásokat tartott, munkatársait és tanítványait önképzésre és önálló kutatómunkára serkenti és segíti. Az egész magyar fizikaoktatás számára nagy nyereség Budó Ágostonnal együtt írt kísérleti fizikai kötete.
Kiemelkedő vezető egyénisége az egri tudományos közéletnek; elnöke a Heves megyei MTESZ-nek és az ELFT megyei csoportjának. A hullámmechanika kauzális reinterpretációjáról írt cikkére Louis de Broglie elismerő levélben reagált, további munkára ösztönözve őt e témában.
A nyugdíjba vonulás nem jelentett számára tétlenséget. Kandidátusi, doktori értekezéseket opponál, vizsgáztat, cikkeket lektorál, rendszeresen részt vesz a KFKI-szemináriumokon, bejár a Budapesti Műszaki Egyetemre. Utolsó éveiben előrehaladó betegsége akadályozta a mozgásban és az írásbeli munkában, de friss szelleme töretlen maradt és erős akarattal felülkerekedett fájdalmán. Halála előtti utolsó nehéz hónapjaiban is könyvei új kiadásának előkészítésén dolgozott.
Mátrai Tibor 1987. március 2-án, 77 éves korában hunytel. (Fizikai Szemle, 1987/4)
Ezen a napon született 1900-ban Aradon Vidos Zoltán építészmérnök. Tanulmányai befejezése után, 1927-től 1949-ig a főváros építészeti apparátusában dolgozott, majd 1949-től 1962-ben történt nyugdíjazásáig a BUVÁTI-ban volt tervező építész. Főbb építészeti munkái: Zápor utcai pontházak (1949), épületcsoport a Béke út mentén (1950, társtervezők Cserba Dezső, Schőmer Ervin, Tarján László), lakóház és pártház a Váci úton (1950-51, társtervező Tarján László), ennek átalakításával jött létre a mai József Attila Színház épülete. További munkái: Nagy Lajos úti lakótelep épületei (1953) és az Árpád úti lakóházak (1959, társtervező e két utóbbinál Henk Vilmos). Több lakóházterve országos típusterv lett. Sok tervpályázaton vett részt sikerrel. Számos szakcikke jelent meg. Budapesten hunyt el 1975. december 25-én.