Anno
Mi történt anno április 4-én?
Ezen a napon született Bécsben 1853-ban Zipernowsky Károly gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1893), a magyar erősáramú elektrotechnikai ipar egyik megalapítója. Bláthy Ottó Titusszal és Déri Miksával közösen kidolgozta a transzformátort, amely magas feszültségűvé alakította az áramot, így a veszteség jóval kisebb lett.
Az ő rendszerük oldotta meg az energiaátvitel régen kutatott kérdését, s utat nyitott az elektrotechnika további fejlődésének.
Tanulmányait Budapesten végezte, s bár pályáját gyógyszerészként kezdte, már akkor sokat foglalkozott az elektromossággal. Később be is iratkozott a Műegyetemre, és már egyetemistaként előadásokat tartott a Magyar Mérnök és Építész Egyletben, cikke jelent meg a bécsi Akadémia közlönyében. Mechwart András, aki felismerte a villamosság gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit, meghívta a Ganz és Társa gyár elektromos osztályának megszervezésére. A budai Kacsa utcai kis műhelyből fejlődött ki - Zipernowsky közreműködésével - a Ganz Villamossági Művek.
Kezdetben az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott. 1878-ban készítette el első, 56 voltos, 12 amperes dinamóját, amely a Ganz utcai műhely világítását szolgálta, majd a Fővárosi Takarékpénztár Kálvin téri palotáját világította be. Ez a berendezése az 1879-es szegedi árvíz idején lehetővé tette az éjszakai védelmi munkákat helyszíni áramfejlesztő készülékével.
1881-ben fejlesztette ki javított ívlámpáját, 1882-ben az ő tervei szerint készült el a Nemzeti Színház villanyvilágítása ezer darab, 20 gyertya fényességű lámpával, az áramfejlesztőket gőzgépek hajtották. Ez volt a világon a harmadik elektromosan világított színház, s itt már váltóáramot használt. Ekkor még az egyenáram hívei voltak többségben, közéjük tartozott Siemens és Edison is. Zipernowsky Károly váltakozó áramú generátorainak köszönhető az az "óriási gőzvilágítógép" is, amely harminc éven keresztül biztosította a Keleti pályaudvar világítását.
A villamos energia nagyobb távolságra történő gazdaságos szállítása egyre fontosabbá vált. A hosszabb, vékony vezetékeken ugyanis az energia nagy része hővé alakult, a drót keresztmetszetét viszont a költség és a súly miatt nem lehetett növelni.
Zipernowsky érdeklődése - híres korabeli szakembereket megelőzve - a váltakozó áram előállítására és felhasználására terelődött. 1883-ban Déri Miksával öngerjesztésű, váltakozó áramú generátort szerkesztett, fölismerve a többfázisú áramrendszerek előnyét.
Bláthy Ottó Titusszal és Déri Miksával közösen kidolgozta a transzformátort, amely magas feszültségűvé alakította az áramot, így a veszteség jóval kisebb lett. Első szabadalmukat 1885. január 2-án jelentették be, ez a nagyfeszültségű váltóáram párhuzamosan kapcsolt transzformátorok segítségével történő elosztására vonatkozott. Második szabadalmuk tárgya tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátor és váltakozó áramú áramelosztó rendszer párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal volt. A transzformátorra, amelyet 1885. május 1-jén mutattak be a Magyar Országos Kiállításon, az egész világ felfigyelt. Az ő rendszerük oldotta meg az energiaátvitel régen kutatott kérdését, s utat nyitott az elektrotechnika további fejlődésének. 1889-ben ugyancsak Dérivel többfázisú áramelosztó rendszerre nyert szabadalmat. Foglalkozott a nagyvasutak villamosításának gondolatával is. 1894-ben szerették volna bevezetni az indukciós motorok hazai gyártását. A szervezés lebonyolítására felkérték Kandó Kálmánt, aki a Zipernowsky által vezetett elektromos osztályon kezdte meg hazai pályafutását. Több tanulmánya jelent meg ebben az időben, többek között a "Nagysebességű elektromos vasutak" című (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közleményei, 1891), amelyben a Bécs- Budapest vonalra 200-250 km/h sebességű, 800 lóerős motorkocsikat javasolt 10 ezer voltos távvezetékkel.
Zipernowsky 1895-ban megvált a Ganz-gyártól, és a Műegyetem újonnan alapított erősáramú elektrotechnikai tanszékének tanára lett. Bár ebben az időben az egyetemek professzorai idegenkedtek az iparból jött mérnököktől, Zipernowskyt mégis egyhangú döntéssel bízták meg az új tanszék vezetésével.
1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Az 1900-as párizsi világkiállításra készített összeállításában 40 saját, illetve másokkal közösen megalkotott találmányának leírását közölte, többek között az egyforgórészes áramátalakítót, és az egyvágányú villamosvasutat is ismertette.
Érdeklődése nemcsak nagyipari megoldásokra, hanem hétköznapi szerkezetekre, háztartási gépek megoldásaira is kiterjedt: vezetékszerelvényeket, bajonettzáras lámpafoglalatot is tervezett. Konstrukciói egyszerű felépítésük, gondos kiképzésük mellett könnyen kezelhetőek voltak. A tervezői készség gazdasági érzékkel, az üzleti lehetőségek és a piaci igények felismerésével egyesült benne.
1924-ig állt az erősáramú tanszék élén, három évtizedes oktatói pályáján mérnökgenerációkat nevelt a gép- és az elektromos ipar számára. 1905-től 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnökeként is tevékenyen részt vett a hazai találmányok és kutatások összehangolásában és felkarolásában.
1942. november 29-én hunyt el Budapesten.
Tiszteletére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület évenként kiadásra kerülő Zipernowsky Károly-emlékérmet alapított.
1945-ben ezen a napon szabadította fel magyarországot a Vörös Hadsereg a német csapatok elűzésével. A német csapatok nem a Szovjetunióból vonultak vissza, hanem a magyar kormány kiugrási kísérletét meggátolandó, a Margaréta-terv keretében 1944. március 19-én vonultak be hazánkba. Az utolsó felszabadított község Nemesmedves volt. Ez a nap 1990-ig állami ünnepnap volt.
Ezen a napon hunyt el 1962-ben Sopronban Fekete Zoltán erdőmérnök, egyetemi tanár, akadémikus. Feket 1877. április 18-án született Selmecbányán. A fatermesztéstani és faállomány szerkezettani kutatás hazai úttörője és vezető egyénisége volt. növényföldrajzi kutatásai is jelentősek. Több hézagpótló szakkönyvet is írt. nNagy elismerést aratott műve az "Erdőbecsléstan" (1951).
1999-ben II. János Pál pápa az internet védőszentjévé nyilvánította Sevillai Szent Izidort (született 556-ban), aki a legrégebbi egyháziadatbankot alapította.