Anno
Mi történt anno június 18-án?
Ezen a napon születt 1837-ben Tordán a magyar erdészet, erdőgazdálkodás, és más erdei tudományok egyik legnagyobb XIX. századi művelője, oktatója és szakírója Fekete Lajos. Mint a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatója, saját szaktárgyai mellett az akadémia bányászati osztályán ásványtant is tanult, majd 1862-ben Kolozsváron erdészeti államvizsgát tett.
A selmecbányai erdészeti akadémián 1867-ben vezették be a magyar oktatási nyelvet. Az intézkedést követően a német tanárok közül sokan távoztak a katedrákról. Wagner Károly lett az erdészet tanára, aki többek között Fekete Lajost hívta maga mellé oktatónak, így 1867. október 11-én helyettes segédtanári és erdőgyakornoki beosztást kapott. Számos önálló írásmű és tízévi tanári tevékenység után 1878-ban megkapta a rendes tanári kinevezést.
1881-1889 között bejárta a hazai erdőségeket, s számos megfigyelést tett a hazai fafajok elterjedésével kapcsolatban. 1888-ban megszerkesztette a "tolókás magvetőt", amely később széles körben elterjedt, 1891-ben "hernyóenyvezőt" készített, majd a ferdejáratú "nyeles átallót" könnyebben kezelhető alakra szerelte át. 1891-ben került az erdőrendezési tanszék élére. Az 1892-1893-as tanévben aligazgatója volt az akadémiának. 1906-ban nyugdíjba vonult. E hosszú idő alatt 14 szaktárgyat oktatott, amelyek szinte az erdészet összes ágazatát felölelték.
Alapító és választmányi tagja volt az Országos Erdészeti Egyesületnek, 1876 óta a Természettudományi Társulatnak, 1910-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Főbb művei:
Erdőértékszámítástan, erdészek, erdőbirtokosok, erdőtisztek ... számára, Selmecbánya, 1874.,
A Mezőség kopárainak befásítása, Kolozsvár 1876.,
Az erdővédelem körvonalai, Selmecbánya, 1877.,
Erdészeti rovartan, Selmecbánya 1878.,
Az erdőbecsléstan kézikönyve (Sóltz Gyulával), Selmecbánya, 1882.,
Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a Magyar Állam területén, Selmecbánya 1913., I-II.
Selmecbányán hunyt el 1929. június 29-én.