Anno
Mi történt anno augusztus 2-án?
Ezen a napon született 1902-ben Budapesten Orován Egon mérnök. metallurgus, fizikus. Orován érettségi után 1920 és 1922 között a Bécsi Egyetemen tanult fizikát, kémiát, matematikát és csillagászatot. 1928-ban a Berlini Műszaki Egyetemen folytatott mechanikai és elektromos mérnöki tanulmányokat, de hamarosan a fizika felé fordult és a kristályok töréséről írt doktorátust 1932-ben.
1934-ben G. I. Taylor-ral és Polányi Mihállyal körülbelül egyidőben felfedezte, hogy a rugalmas anyagok deformációja megmagyarázható a Vito Volterra által 1905-ben kifejlesztett diszlokációs elmélettel. A részletes fizikai elmélet Budapesten született a világválság idején, amikor Orován állás nélkül volt.
Miután 1936-tól a Tungsram Kutató Laboratóriumában alkalmazta őt Bródy Imre, ahol azon dolgozott, hogyan vonható ki a kripton a levegőből a kripton izzó gyártáshoz, Orován 1937-ben a Birmingham-i egyetemen kezdett el dolgozni Rudolf Peierls-szel az anyagfáradás elméletén.
1939-ben már a Cambridge-i Egyetemen fejlesztette tovább a diszlokáció-elméletét, a kristályon belüli idegen anyag kiválással kapcsolatban pedig kimutatta, hogy ezeket a háromdimenziós hibákat önmagukba záródó diszlokáció vonalak veszik körül.(Ma ezen záródó diszlokációkat Orowan-hurkoknak nevezik.) A diszlokáció elmélet alapján magyarázatot keresett a gleccserek mozgására, a kontinensek vándorlására, az óceáni árkok képződésére. A hegesztési eljárás gyenge minőségével és az Észak-Atlanti vizek szélsőséges hőmérsékleti viszonyaival 1944-ben megmagyarázta, miért törtek szét az óceánon a hegesztett eljárással készült hajók 1944-ben.
Cambridge-ben William Lawrence Bragg felkeltette az érdeklődését a röntgendifrakciós kutatások iránt. A háború alatt a lőszertermelés problémáin is dolgozott.
1950-ben Richard Soderberg meghívására az MIT (Massachusetts Institute of Technology) mechanikai mérnöki tanszékéhez csatlakozott, ahol a metallurgiai munka folytatása mellett feléledt az érdeklődése a geológiai és jégtörések, valamint az általa szocionómiának nevezett tudomány iránt. Ibn Khaldun 14. századi történész munkái alapján alakított ki elméletet a piaci kereslet és kínálat kudarcairól, de ezek a gondolatai nem találtak kedvező fogadtatásra a közgazdászok többsége között. Számos találmányára kapott szabadalmat. 1989. augusztus 3-án hunyt el.