Keresett szó:




Ördöngős
Kis konvertológia
Tudákos
Jelasity nem fut, ő nem gyávaA névhasonlóság ugyan némileg költői, s amennyiben eltekintünk olyan apróságoktól miszerint a horvát bán Jelačić-nak (Petőfi szerint Jellasicsnak) neveztetett...
GFZ Potsdam Earthquake Bulletin - last 20 events
M 5.3, Irian Jaya, Indonesia2012-01-28 19:37:31 -4.13 140.79 74 km M
Pályázati közlemények
Elérhető a honlapon a környezetvédelmi és energetikai fejlesztéseket célzó kiírásoknál az Elszámolhatósági ÚtmutatóElérhető a honlapon a környezetvédelmi és energetikai fejlesztéseket célzó pályázati kiírásoknál az Elszámolhatósági Útmutató című dokumentum, amely minden...
VM
Meghosszabbították a védett természeti területek hulladékmentesítési pályázatának beadási határidejét
Szociális és Munkaügyi Minisztérium - Pályázatok
Pályázati felhívás szociális módszertani intézmények számáraHatáridő: 2011. január 11.
Energiaálság
Magyar atom

Ez most nem Moldova György örökbecsűje, de ugyancsak kötelező olvasmány. Mondhatnám, miért...

madzag
Lorem ipsumLorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Nunc sit amet nibh eu mauris ullamcorper venenatis at id mi. Proin orci neque, tincidunt ac pulvinar...
Címoldal > Pénzügyeink
Pénzügyeink
Mibe fektesd, ha VAGYON
Egy vagyonkezelő piaci várakozásai
Válság ide, válság oda, szerencsére vannak vállalkozások, melyek eredményesek. A profit egy részét fejlesztésre fordítják, más - az osztalékon felüli - részét viszont szeretnék reálértéken megőrizni. Attól sem esnek kétségbe, ha ezen profilidegen befektetéseik még hasznot is hoznak. Kisebb összeget általában a cégvezetők maguk fektetnek be, nagyon nagy pénzre már pénzügyi apparátust alkalmaznak, a két véglet között hivatásos vagyonkezelő segítségét érdemes igénybe venni. Az alábbiakban a Concorde Alapkezelő idei kitekintését ismerhetjük meg.

Az év vége mindig aktualitást szolgáltat arra, hogy az elemzők, befektetők átgondolják, mit várnak a következő évtől. Noha a mi befektetési időhorizontunk egy évnél jóval hosszabb (fundamentális befektetőként nem is lehetne ilyen rövid), ezért számunkra kevésbé indokolt nagy jelentőséget tulajdonítani az év végének, ennek ellenére mindig érdekes ez az időszak, mert információkat kaphatunk a piaci szereplők várakozásairól, gondolkodásáról.

Átolvasva a nagy nemzetközi elemzőházak véleményét, a következő konszenzus körvonalazódik. A világgazdaság növekedése tartósnak, fenntarthatónak bizonyul. Emiatt érdemes a fokozott kockázatvállalás, felülsúlyozottnak kell lenni részvényekben, azokon belül is a ciklikusak és a feltörekvő piacok a preferáltak. A jó világgazdaság egyértelműen pozitív a nyersanyagok számára, és némi hozamemelkedést, fejlődő piaci kamatemeléseket is hozhat, de ez nem vészes a világgazdaság számára. A kedvező nemzetközi környezetben további komoly eredménybővülésen mennek keresztül a vállalatok, a profitmarginok rekord szintre fognak érkezni.

A konszenzus véleménnyel mindig óvatosnak kell lenniük a befektetőknek, mert egyrészt általában be van árazva a piacokba, másrészt a konszenzusnak ritkán van igaza. (Mindenesetre a tisztesség kedvéért megemlítjük, hogy 2010 tekintetében az elemzők egész jól eltalálták az amerikai piac év végi szintjét, noha év közben sokszor nagyon máshogy néztek ki a dolgok, mint ahogy azt az elemzők várták.)
Mi alapvetően máshogy látjuk a világot, mint a konszenzus, és nem csak azért, mert a konszenzusnak ritkán van igaza. Véleményünk szerint a világ nem fenntartható pályán mozog. A 2008-as globális hitelválság után csak akkor jöhet tartós (akár egy-két évtizedes) fellendülés, ha az alapvető problémán, a túlzott adósságon túl vagyunk, azaz megtörténik a hitelleépülés. Sajnos ez nem történt meg. Ma a világot a nagy adósság mellett nagyrészt csak a költségvetési deficitek és a borzasztó laza monetáris politika tartja növekedési pályán másfél-két éve. Egyelőre az államok által megtámogatott kilábalás nem tud olyan ütemet elérni, ami már a problémák kinövésére adna reményt. Inkább csak úgy tűnik számunkra, hogy pár évig sikerül későbbre tolni a szembenézést a megoldatlan gondokkal, de lerázni őket nem megy. Az elemzői konszenzus ma már kevésbé foglalkozik ezzel a problémával.

Számunkra az sem reális, hogy ezzel a megoldatlan problémával hogy lehetnének tartósan rekord szinten a vállalati profitok, ahogy azt az elemzők várják. Előbb-utóbb csökkenteni kell a költségvetési deficiteket. De akár az állami kiadásokat faragják le, akár adót emelnek (vagy mindkettőt párhuzamosan teszik), az vissza fog ütni a vállalatokra, mert csökkenni fog a lakosság zsebében megmaradó pénz, és a vállalati adók emelkedni fognak (az USA-ban ötven éve folyamatosan csökken a vállatok effektív adókulcsa). A túl laza monetáris politika magában hordozza középtávon az infláció elszabadulását. Noha a jegybankok azt állítják, hogy majd gyorsan lépnek, de ez eddig soha nem volt így, és a túlzott adósság miatt érdekük is legalább részben elinflálni az adósságot, mert az talán kevésbé fájdalmas, mint a megszorító intézkedések. Az infláció azonban mindig rontani szokott a vállalati profitmarginokon, mert a vállalatok nem, vagy csak lassabban tudják áthárítani a költségnövekedésüket a fogyasztókra egy versenyző piacon. Harmadrészt a majd valamikor elinduló kamatemelési ciklus meg fogja emelni a vállalatok finanszírozási költségét, megint csak rontva az eredményeken. Ez a három tényező szerintünk előbb-utóbb margin-szűküléshez fog vezetni a vállalatok esetében, ahogy az elmúlt 60 évben az USA-ban mindig bekövetkezett margin-szűkülés a mostani rekordszintekről pár évet követően. Ez a kapitalizmus természetes velejárója, hogy versenyben tartósan extraprofitot nem tudnak elérni a vállalatok. Az a világ, amelyre számítunk, növekvő állami beavatkozásokkal tarkított lesz, ami csökkenti a kapitalizmus hatását, de véleményünk szerint ez sem a vállalatok javára fog dolgozni.

Mindezeket összefoglalva az elemzők optimisták, a külföldi befektetők szintúgy (egyértelműen erre utalnak a különböző hangulatindikátorok), ma már inkább a lehetőségeken van a hangsúly, és nem a kockázatokon, ezért érdemes óvatosabbnak lenni a kockázatos eszközökkel.

Érdemes egy kicsit hazánkkal is foglalkozni ezen nemzetközi kitekintés után. Magyarországon az elmúlt hónapokban számos olyan intézkedést hoztak, amelyek a tőkepiac számára kedvezőtlenül hatottak, és növelték a jövővel kapcsolatos bizonytalanságot. Mindezek hatására a nemzetközi hangulattal szemben itthon szinte minden tőkepiaci szereplő pesszimista, és a külföldi befektetők is elfordultak a piactól. A BUX-index gyakorlatilag nem emelkedett semmit 2010-ben, szemben a kedvező globális hangulattal. A vállalatokra kivetett különadók valóban kiszámíthatatlanná tesznek minden eredmény-előrejelzést, azaz kénytelenek a befektetők nagyobb jövőbeli hozamot elvárni a befektetéseiktől, azaz csak alacsonyabb árazás mellett vásárolnának. Ehhez társul még a nyugdíjpénztáraktól átvett eszközök értékesítésének bizonytalansága.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy azok a kockázatok, amelyekkel ma reálisan számol a piac Magyarország esetében, azok globálisan is jelen vannak, főleg a fejlett piacokon, csak ma távolabbinak tűnnek. Fájók voltak a különadók, de erre számítunk a világon is, még ha nem is lesznek ennyire szektor-specifikusak, hanem jobban szét lesznek terítve. Nagy kérdés hazánkban, hogy mi lesz a költségvetéssel három év múlva, amikor elfogy a pénztáraktól átvett eszköz. De nagy kérdés szinte az összes fejlett országgal, hogy mi lesz a költségvetésével három év múlva, mert ami ma van, az fenntarthatatlan. Magyarországon ma legalább részben áraznak olyan középtávú kockázatokat, amiket máshol kevésbé. Kicsit olyan, mintha itt hajlandóak lennének a szereplők a hosszabbtávú problémákkal foglalkozni, míg a nemzetközi piacokon mindenkit csak a rövidtáv pozitív momentum érdekel.

Ezt az összehasonlítást megtéve azt lehet mondani, hogyha Magyarországon tényleg hozzáfognának a strukturális reformokhoz, és kezelnék a három év múlva bekövetkező költségvetési problémákat, akkor itt jobb középtávú befektetési lehetőségek vannak, mint a fejlett piacokon. Ezért itt kevésbé indokolt óvatosnak lenni a kockázatos eszközökkel, mert azok áraznak kockázatokat.

Budapest, 2011. január 31.