Füstbe ment terv?
Eredménytelenek az óriás makói mezőhöz tartozó Földeák-1 kút tesztfúrásai, jelentette be közleményébena projektben érdekelt kanadai Falcon Oil & Gas vezetője. A több mint négy kilométeres mélységben történő próbák nem igazolták az elvárásokat. Kevés és rossz gáz, viszont sok sok víz, amit azért ilyen mélységből túl drága felhozni. Az próbafúrások ilyetén kimenetelére kevesen számítottak, erre utal az is, hogy a projektben érintett társaságok vizsgálják a további lehetőségeket, de nem egybehangzóak az álláspontok -adja hírül a portfolio.hu.
A projektben a MOL, az amerikai Exxon és a Falcon Oil & Gas érdekelt. A három említett cég még tavaly áprilisban állapodott meg egymással a mintegy 750 km2 - es terület közös fejlesztéséről, amelynek értelmében az ott feltárt vagyonból a 33,5-33,5%-os arányban osztozik egymással az Exxon és MOL , míg a maradék 33% az érintett bányatelket tulajdonló Falconhoz jut. Ez utóbbi nagyon pesszimistán ítéli meg a Földeák-1-es kút teszt eredményeit, a MOL azonban még korainak tartja a Falcon bejelentését, mert a Földeák-1-es kút tesztelése, illetve eredményeinek értékelése még jelenleg is tart.
A fúrások valószínűleg egy természetes vízréteget találtak el, mert 4,200 méteres mélységben a napi 1,415 köbméteres gázkinyerés mellett 200-500 köbméter víz is a felszínre tört, míg a 4000 méteren túli mélységben napi 6,000 köbméter gáz mellett 2.5-60 köbméter vizet nyertek a 10 napos tesztüzem során. Az Exxon még magas szén-dioxid és kénhidrogén szintről is említést tett, mindkét mélységi vizsgálat esetén.
Úgy tűnik tehát, hogy gáznagyhatalmi álmainknak ezennel befellegzett, sőt az Exxon szerint - amely a fúrásokat vezényli - be kéne fejezni a Földeák-1 további kutatását.
Mivel a terület megkutatására előzetesen megállapított 50 millió dolláros költségvetés még lehetőséget ad újabb repesztésekre, mert a most kapott eredmények nem jellemzik a makói árok, illetve szolnoki formáció teljes szénhidrogén potenciálját.
A magyarországi nem-konvencionális gázvagyon (ez azt takarja, hogy hatalmas mélység és a mélyrétegek kőzetanyaga miatt nem tudnak összefüggő gázbuborékok kialakulni: a gáz megreked az apró kapillárisokban, a gázkitermelés így speciális technikát igényel) felfedezése a hatvanas évek végére nyúlik vissza, de az akkori próbafúrások (HÓD-1) csak a tudásunkat gyarapították, a gázkitermelést nem. Sem a kitermelési technológia nem volt kifejlett, sem a hagyományos lelőhelyek bősége nem ingerelte az ilyetén beruházásokat.
1998 szeptemberében kapta meg a TXM - Falcon a kutatási engedélyt a makói árokra. A Falcon Magyarországot 16 olyan, feltételezhetően nem-konvencionális gázvagyonnal rendelkező ország közül választotta ki, mint pl. Kína, Dánia, vagy Törökország. (Kis magyar anzix: évtizedes perek - melynek letöltendő büntetés is volt már következménye - övezik az elhagyott, birtokba vett, elbirtokolt gázmezőt.
Nálunk a fenti kisebb problémákon kívül minden feltétel adott volt egy sikeres kitermelés elindításához: a megfelelő geológiai adottságok, a feltételezhető gázvagyon nagysága, a politikai stabilitás, valamint a kedvező fiskális szabályzás és az alacsony adók (18% jövedelemadó kulcs, 0% exportvám; nem keverendő a bányajáradékkal!), ideális körülményeket teremtettek a befektetéshez. Komoly szerepet játszott a döntésben az is, hogy a baumgarteni gázelosztó központ lehetővé teszi a jövőbeni exportgáz olcsó és hatékony továbbítását, illetve az a tény, hogy az orosz gázon kívül nincs jelentősebb konkurencia a térségben. Mi több, az új lelőhelyek feltárásában tapasztalható, behozhatatlannak tűnő lassulásnak, valamint a nagymértékben megnövekedett belső fogyasztásnak köszönhetően az orosz export hosszútávon csökkenésre van ítélve.
Az előzetes becslések közül a legpesszimistább szerint is 40 tcf, azaz cirka 1100 milliárd köbméter volt a feltételezett kincs, melyet egy 100 millió hordós olajkészlet egészít ki. Az optimistább előrejelzések ennek akár a kétszeresét is feltételezték. Magyarország átlagos éves földgázfogyasztása 13-15 milliárd köbméter (melyből 80% az import aránya), így kiszámítható, hogy a készletek több mint 70 évre lennének elegendőek a jelenlegi fogyasztási szint mellett.
Sokunk már látta lelki szemeivel a - norvég mintára - a magyar Kánaánt. Önellátást, exportot (Kedv, remények Lillák, Isten véletek!) vizionáltunk. Az oroszok ugyan már a MOL-ban vannak, de hát a remény hal meg utoljára, bíztunk benne, hogy nem einstandolják a kincset.
Most úgy tűnik ez az kincs, ami nincs.
