Bulvár
Robotolás
A jövő technológiái közül érdemes megemlítenünk a nanotechnológiát. Ugyanis mind a gyógyászat, mind a közlekedés, mind az ipar nagyot profitálhat belőle. Igaz, kicsit futurisztikusan hangzik, de az első jelek már megjelentek. Először is egy kis történelem. Richard P. Feynman 1959-ben találta ki a nanobot kifejezést.
Ő azt gondolta, hogy építeni kell egy nagy gépet, ami képes lesz egy kisebbet alkotni, ami még kisebbet és így tovább, míg eljutunk az atomi méretekhez. Az orvostudományban alkalmazta volna őket, például úgy, hogy sejt alakban a véráramba kerülve a problémás helyen képes lesz kijavítani a hibát. A mai nanotechnológia ezzel természetesen ellentétes, hiszen mi atomi méretekből szeretnénk nagyot építeni.
Hatalmas pénzeket ölnek a kutatásokba, így a fejlesztés akár öt, tíz éven belül hozhat eredményeket. Egyelőre nem is igazán kisméretű robotokról van szó, hanem csak az anyagok molekuláris szinten történő befolyásolása. A japán tudósok járnak az élen, és rengeteg féle megoldás létezik. Itt említenék meg néhányat.
Az egyik ötlet a nanohártya. Ez azt jelenti, hogy egy idegen sejtet ültetve az emberi testbe normál esetben kilökődést eredményezne. Ám ha egy hártya mögé bújtatjuk, több hétig, hónapig is képes működni. A hártya ugyanis csak a megfelelő molekulákat engedné át, így szűrőként működne. A cukorbetegséget tudná ilyen módon gyógyítani.
A másik ötlet a sok közül az, hogy a hártyát zárhatóvá, vagyis gömb formájúvá teszik, így képes lesz megkötni bizonyos anyagokat, és a célállomásig szállítani azokat. A rák gyógyítására alkalmas lesz, hiszen a gyógyszer közvetlenül a rákos sejtnél fejti ki hatását.
Most pedig kicsit szárnyaljon képzeletünk. Gondoljunk bele, milyen lenne, ha az autónk nanobotokból épülne fel. Ekkor ugyanis reggel, a munkába indulás előtt eldönthetnénk, hogy milyen alakú, színű és hajtású autóval szeretnénk dolgozni menni. A nanorobotok ugyanis átrendeződéssel képesek lennének új alakzatokat is létrehozni. Legfőbb előnye nem ez, inkább az aktív biztonságban rejlik. Ugyanis ütközésnél az autó törési pontja köré lehetne a robotkákat csoportosítani, így a karosszéria sokkal erősebb lenne a törés helyénél. De kisebb koccanásokat is el lehetne kerülni vele, hiszen ha két autó tükre összeérne, a robotok lebontják a tükröket, majd a veszély elmúlta után visszaépítik őket.
Egyszóval rengeteg mindenre lennének alkalmazhatók, és tulajdonságaiknak csak a képzelet szabhat határt. Igaz, még várni kell rájuk, de nincs messze az idő, amikor segítségükkel egy jobb, egészségesebb és tisztább világ születhet meg. Ugye nem hangzik utópisztikusan?