Természetesen ezeket a változásokat nagyrészt a csillagok előtt elhaladó bolygók okozzák. A műhold arra is képes, hogy a csillag belső szerkezetére utaló rezgéseket is megvizsgálja. Ezt a megoldást azért hívják tranzitmódszernek, mert amikor a műhold periodikusan ismétlődő fényváltozást észlel, jelet küld az egyik telepített földi teleszkópnak, ami figyelmét az adott csillagra irányítja. Ilyenkor már jól láthatóak lesznek az adott égitestek.
Sajnos közvetlen megfigyelésre nem képesek a tudósok, de a kapott adatok segítségével képesek meghatározni az adott bolygó méretét, tömegét és a pályáját -írja az inforádió. Minél több exobolygót fedeznek fel a csillagászok, annál több tudásanyag halmozódik fel az égitestek kialakulása és fejlődése körül. A mostani vizsgálat tehát újabb hat bolygót fedezett fel a tudósok nem kis örömére.
A hat között találhatunk olyat melynek tömege a Szaturnuszénak a hetven százaléka. Belső szerkezete pedig olyan, mint az Uránusz és a Neptunusz szerkezete. Egy másik bolygóóriás pedig annyira elnyújtott pályán kering csillaga körül, hogy hőmérséklete 250-600 Celsius között ingadozik, valamint tizenhárom nap alatt kerüli meg a csillagot. Maga a csillag egyébként negyven óra alatt tesz meg egy teljes fordulatot, ami nagyon gyors a mi Napunkhoz képest, ami huszonhat nap alatt teszi meg ugyanezt.
Az egyik égitest egy, a Jupiterhez hasonlóan forró bolygó, ám tömege hét és félszer nagyobb annál. A forróságát az intenzív csillagközi sugárzásból nyeri. A legnagyobb felfedezést mégis inkább egy olyan égitest jelenti, amelynek tömege a Jupiterének hatvanszorosa, ám méretei nagyon kicsik, ezért nevezik őket barna törpéknek. Helyüket tekintve a nagyobb bolygók és a csillagok közti térben helyezkednek el.