Bolívia már nem csak a drágakő kereskedelméről lesz híres, hanem vezető hatalommá fog válni a lítiumbányái miatt. Ez rendben is lenne, de vajon van-e a Földön elég lítium? Hiszen rengeteg autót kell, hogy működtessen. Természetesen ezek a készletek is végesek, de talán újrahasznosítással megoldható a probléma.
Tegyük fel, hogy elkészült a villanyautó. Elmegyünk venni egyet, hiszen védjük a környezetet. Majd a kereskedőnél hanyatt vágjuk magunkat az ára láttán. Vajon mi kerül benne olyan sokba? Hiszen csak egy villanymotor hajtja! A válasz igen egyszerű; hát a lítium. Gyakorlatilag az akkumulátorok az autó értékének a hetven százalékát teszik ki, tehát nem éppen cserélgetnénk hetente. Egye fene, megvesszük az autót, hiszen, mint már mondtuk, védjük a környezetet.
Boldogan hazavisszük, és belenyugszunk, hogy hosszadalmas töltések árán keveset mehetünk vele. Sebaj, környezetbarátok vagyunk. Használjuk is naponta, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy egyre csak csökken a hatótávolsága. Ez bizony akár három éven belül is bekövetkezhet. A jelek az akkumulátorokra utalnak. Nincs mit tenni, ki kell őket cserélni. De ki adna ki újabb milliókat egy használt autóba rakandó akkumulátorokért? Senki. Nincs más hátra, el kell adni. Igen ám, de ki vesz meg egy működésképtelen autót? Akkor most számoljuk csak össze, mennyit is buktunk rajta? Majdnem az egészet. Három-öt év alatt.
Ezzel a cikkel egyáltalán nem lebeszélni akarjuk a tisztelt olvasót a villanyautózásról, hiszen mi is pártoljuk a váltást. Senkinek sem hiányzik a bűzös, füstös, poros város. Egyedül arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy nem minden fenékig tejfel. Sajnos. Sok idő lesz, mire kiépül a hozzá tartozó infrastruktúra, és talán a lítium is olcsóbb lesz. Vagy a kreatív, magyar ember majd kitalál egy új megoldást. Legyen az új akkumulátor a krumpli...