Elektromos töltéssel nem rendelkezik, ezért a neve is innen ered, mely olaszul „semlegeskét" jelent. Mivel semleges, elektromágneses kölcsönhatásban sem vesz részt. Ezzel magyarázzák, hogy rendkívül közömbös az anyaggal szemben, azaz vajmi kevés a kölcsönhatás (ütközési hatás). Így például képes áthaladni úgy egy fényév vastag ólomfalon, hogy akár egyetlen atommal is ütközne közben.
A brit kutatók abból a tényből indultak ki, hogy a gigantikus számban lévő neutrínók kumulatív - vagyis felhalmozó - hatást gyakorolnak a világűrben lévő anyagra, amely természetes állapotában hajlamos az "összecsomósodásra", galaxisok csoportjait, hálózatait hozva létre ezáltal.
Nem csak könnyűek, de ezen tulajdonságukból kifolyólag gyorsak is, és mivel óriási sebességgel száguldana keresztül a világegyetemen, „kisimítják" az anyag természetes „csomósodását". A brit kutatók a galaxisok eloszlását, a csillagvárosokra gyakorolt "kisimító" hatás kiterjedését elemezték, így adódott lehetőségük a neutrínók tömegének felső határát megállapítani.
Az, hogy a neutrínó rendelkezik tömeggel, már korábbi kísérletek során bebizonyosodott. Pontos megállapítása azonban nehézségekbe „ütközött", mégpedig a részecske igen apró méretébe - olvasható a University College London (UCL) honlapján.
A UCL tudósai a neutrínó tömegét nem óriás részecskegyorsító segítségével, hanem a világegyetemről készült felvételeket elemezve próbálták megállapítani - írja a tech.transindex.hu
A kutatás során az univerzum valaha volt legteljesebb háromdimenziós galaxistérképét használták. A digitális égboltfelmérési projekt (Sloan Digital Sky Survey) során készített felvételek alapján összeállított térkép 700 ezer galaxist (csillagvárost tartalmaz).
A galaxisoktól elválasztó távolságot egy új módszer segítségével állapították meg a UCL kutatói. A módszer a csillagvárosok színképelemzésén alapul. Számításaikat a hatalmas galaxistérkép szolgáltatta információ és az ősrobbanás utáni hőmérsékletingadozás figyelembevételével végezték.