Az új látási segédeszköz főleg azoknak a rövidlátóknak jelent majd könnyebbséget, akik 45 évnél idősebbek. Ebben a korban ugyanis gyakori jelenség az időskori távollátás, amely tulajdonképpen annak tudható be, hogy a szemizmok elveszítik rugalmasságukat, és ezáltal nem képesek a megszokott hatásfokkal a szemlencsét közeli tárgyakra fókuszálni.
A Bar-Ilan Egyetemen nanotechnológiával foglalkozó tudós 25 olyan kört karcolt az üveglencsékbe, amelyek körvonala néhány mikrométer vastagságú, mélységük pedig mindössze egy mikrométer. Ezeken az üvegbe vésett gyűrűkön a beeső fény megtörik, s a fénysugarak nem egyetlen pontban, hanem egy csatornában találkoznak.
A fókuszban történő összegyűjtés mindig magában rejti azt a kockázatot, hogy a találkozási pont az ideghártya elé vagy mögé esik, ami rövid-, illetve távollátást okoz.
Zalevsky szerint azonban: ha a fény egy csatornába fókuszálódik, akkor mindegy, hol éri el az ideghártyát, a kép mindig éles lesz, függetlenül attól, hogy szemlélt tárgy közel vagy távol van.
A találmányt már több kísérleti személyen is kipróbálta, akik eleinte bár kissé szkeptikusan álltak a dologhoz, végül mégis arról számoltak be, hogy látásuk élessége jelentősen javult.
Az új dolgokat gyakran bírálják, s ez a „kétélű" szemüveggel sincsen másként. Pablo Artal, a Murciai Egyetem kutatója szerint a sugarak egymásra rakódása mindig azzal jár, hogy a fény egy része elvész. Szaknyelven ezt a jelenséget destruktív interferenciának hívják. Ezt a veszteséget, ami a világos-sötét közötti kontraszt rovására megy, a spanyol fizikus szerint az agynak kell kompenzálnia.
A hibával Zalevsky is tisztában van, ám ő úgy gondolja, az emberi agy másodperceken belül képes a hiba kiigazítására. Kijelentését az is erősíti, hogy a vizsgált személyen bárminemű probléma felmerülése nélkül hozzászoktak az új fényviszonyokhoz. Zalevsky csodalencséje állítólag éles látást biztosít 33 centiméter és a látóhatár közötti teljes mezőben.