A kicsi „E” kocsi újra száguld
Az elektromos autókat sosem lehet megunni. Talán az újdonság hatása miatt születnek egyre érdekesebb és változatosabb ötletek. Nem kell formatervező tehetségnek lenni ahhoz, hogy mindenki megbámuljon, éppen elég lesz egy Kanadát átszelő, harmincnyolc éves, elektromos VW Bogár is.
A British Columbia Egyetem hallgatói egy 1972-es évjáratú Volkswagent alakítottak át elektromos meghajtásúra. Eltervezték, hogy egészen a Csendes-óceán partján fekvő Vancouvertől autóznak az Atlanti-óceán mellett fekvő Halifaxig. Mindezt úgy szeretnék megtenni, hogy autójukhoz csak és kizárólag elektromos áramot vételeznek. Nem volt éppen könnyű dolguk, hiszen az út több, elhagyatott helyet is érintett, ahol még csak híre-hamva sem volt elektromos kutaknak. A kisautó vezetője, Ricky Gu azonban ötletesen megoldotta a problémát. Mindig megálltak egy-egy iskolánál és kollégiumnál, és az elektromos hajtás népszerűsítése közben a hálózatról feltöltötték a jármű akkumulátorait.
Az utazás mindösszesen két hétig tartott, ám ebből két napot állniuk kellett az időjárás (vagyis az Earl hurrikán) okozta viszontagságok miatt. A célban azonban már nagyon várták őket. Az Elektromos Autóklub elnöke Halifaxba érve egy üveg csendes-óceáni vizet öntött az Atlanti-óceánba. Ezzel bebizonyították, hogy a jelenlegi infrastruktúrával és technológiával is meg lehet tenni nagyobb távolságokat viszonylag rövid idő alatt. Gu azt mondta, hogy a jelen évszázadban a fosszilis üzemanyagú autók érája lejár, és az elektromos meghajtásé lesz a főszerep.
A szokatlan teljesítményhez természetesen szükség volt nagyobb teljesítményű akkumulátorokra is. Összesen ötven kilowattórányi akku volt az autóba beépítve, ami gyakorlatilag egy ma működő elektromos járműének éppen a duplája. A teljes töltöttség eléréséhez azonban a 220V-os hálózat használata esetén mindössze csak négy-hat órára volt szükségük, így útközben nem volt igény különösebben speciális töltőállomásra. Az akkumulátorok egyébként lítium-vas-foszfát egységek voltak.
A jármű -bár nem éppen a legtökéletesebb áramvonalakkal rendelkezik- a töltések között átlagosan 350 kilométert volt képes megtenni. A városokban az ötven kilométeres óránkénti maximális sebességgel akár ötszáz kilométer is lehetett az egy töltéssel megtehető út. Ha viszont már elérte a százas tempót a mutató, akkor a megtehető távolság lecsökkent háromszáz kilométerre. A kocsi maximális sebessége egyébként 140 km/h volt.
A hajtásról egy váltóáramú, indukciós villanymotor gondoskodott. A megtehető útszakaszok meghosszabbítása érdekében a jármű mozgási energia visszanyerő rendszerrel volt felszerelve, ami töltötte menet közben a telepeket.
A siker a második legnagyobb a közelmúltban véghez vitt tettek között, és reméljük jó példát mutat a közlekedési ágazat megfelelő irányba való tereléséhez.