Az 1969-ben, a Frankfurti Mortorshown bemutatott Mercedes C111 mítosza máig életben maradt. S bár kevesen ismerik a mai fiatalok közül, a módosított prototípusra ők is felkapják majd a fejüket. A Ciento Once vagyis 111 ötlete a San Antonio-i, texasi székhelyű tuningcég tervezőjének agyából pattant ki. Azon gondolkodott, hogy mit is lehetne kezdeni egy soha ki nem adott prototípussal, amelyet többségünk csak papíron látott. Végül is kitalált egy újabb „sirályt", ami nem csak szép, de megy is, mint a meszes.
Az eredeti C111-es is felfelé nyíló ajtókkal volt felszerelve, ám a motortérben egy igazi nyalánkság, mégpedig egy négyrotoros-Wankel erőgép dohogott. Soha sem került szériagyártásba, pedig nagy sikere lett volna. Nagyon hegyes, földig lógó orrában kaptak helyet a bukólámpák, lapos karosszériája pedig nagyon jó légellenállási tényezőt produkált.
A frissített modell azonban egy kicsit más. A Ciento Once alapját egy csőváz alkotja, melybe hátra a Mercedes M120 V12-es motorját építették, amely 414 lóerőt teljesít, s ezt egy hatsebességes váltóművel továbbították a kerekekhez. A középmotoros jármű súlyelosztását sikerült viszonylag jól eltalálni, bár a nem éppen könnyűsúlyú tizenkét hengeres nehezített a dolgon. Az autó saját tömege 1400 kg, ezt annak köszönheti, hogy karosszériája alumíniumból készült, mégpedig kézzel. A kasztnin egyébként hátsó diffúzor, első szárny, hatalmas légbeömlők, valamint egy elektronikusan vezérelt hátsó légterelő is helyet kapott.
A fékek az S55-ösről kerültek át, a stabilitásról pedig menetesen állítható futóművek gondoskodnak. A 9x19 és 11x20 collos kerekeket is a GWA készíti. Elől 265/35 R19-es, hátul pedig 295/30 R20-as méretű gumikat használnak.
A jármű belső tere szintén hasonlít az elődre, szögletes műszerfal, retro sportkormány, rengeteg műszer és kényelmes, szénszálas sportülések kaptak helyet benne. Ott is az alumínium dominál, a küszöbökön pedig a világító, alumíniumtáblába gravírozott típusjelzés található.