Kiotó 2012: Lesz vagy nem lesz?
Az Európai Unió egyre jobban kételkedik abban, hogy érdemes folytatni a Kiotói Egyezményt. Ugyanis egyre vészt jóslóbbak azok a tények, melyek Oroszország, Japán és Kanada további ellenállására utalnak.
Az egyezményt aláíró országoknak ugyanis 5,2 százalékos szén-dioxid kibocsátás csökkenést kell felmutatniuk 2012-re, az 1990-es kibocsátásukhoz képest. A 183 aláíró országnak teljesítenie kell a vállalásokat. Ráadásul a fejlett ipari országok úgy is elérhetik a szintet, hogy más, fejlődő országokban csökkentik az emissziót, ezáltal ők többet bocsáthatnak ki. Ezt hívják kvótavásárlásnak. A fejlett országokra nézve komoly teljesítéseket ír elő az egyezmény, melyeket a fejlődő államok is támogathatnak.
Egyes tagállamok, mint az USA a Bush érában kívül maradt az egyezményen, hiszen folyton azt hangoztatták, hogy az éppen iparosodó országok bocsátják ki a legtöbb káros anyagot, és ez a tendencia csak tovább fog növekedni.
Az Európai Bizottság éghajlati ügyosztályának főigazgatója szerint a Cancún-i tárgyalásokon egyértelműen látszott, hogy a legnagyobb országok a jövőben nem kívánják támogatni az egyezményt. Az USA, Japán, Kína, valamint Oroszország egyértelműen nem akar majd csatlakozni, tehát a végén az EU egyedül marad. Ennek pedig semmi értelme nem lenne.
A klímapolitikáért felelős uniós biztos, Connie Hedegaard szerint sokkal egyszerűbb a Kiotói Egyezmény gyenge pontjait felvázolni, mint megerősíteni azt, vagy megalkotni a következő generációs egyezményt. Mivel tíz évbe telt, mire megfogalmazták az egyezmény minden részletét, nem lehet hagyni, hogy csak úgy elvesszen, hiszen nem olyan egyszerű egy teljesen új változatot készíteni. Valóban nehéz megalkotni egy nemzetközileg elfogadható megállapodást, és valóban, az egyezmény teljesítése hatalmas anyagi áldozatokat követel minden egyes aláírótól, éppen ezért nem szabad veszni hagyni a jelenlegi változatot, hiszen arra jól lehet építkezni.
Többek szerint nem azzal kellene foglalkozni, hogy mi lesz később, hiszen azzal ráérnek foglalkozni, ha odajutnak. Azt kellene nyomatékosítani, hogy valami úton-módon a jegyzőkönyvben megfogalmazott emisszió csökkentési elvek és célok be tudjanak kerülni a következő rendszerbe is.
Sajnos a tárgyalások eddig nem vezettek eredményre, és úgy tűnik, egy jó darabig nem is fognak. Amíg nincs összhang a valódi tenni akarás mellett, addig nem szabad eredményeket elvárnunk.