Német mérnököknek sikerült egy olyan járművet kifejleszteniük, amellyel Ausztráliában sikerült 2500 kilométert megtenniük a szél segítségével. Természetesen a szélturbina csak mobil, vagyis az autó álló helyzetében tölti az akkumulátort.
Az üres karosszéria mindösszesen nyolcvan kilogrammot nyom, a beépített lítium-ionos akkumulátor pedig százhúsz kilót. A járműben egy szélkereket helyeztek el, amely az éjszakai pihenések alatt feltölti az akkumulátort. Az autó vázát természetesen szénszálas anyagból készítették. A kerekeket erősebb kialakítású kerékpárokból szerezték, a kocsi alatt négy is van belőlük. A szerkezet végsebessége a pehelysúlynak köszönhetően elérheti a kilencven kilométeres óránkénti sebességet.
Az autó neve Wind Explorer, tervezői pedig Stefan Simmerer és Dirk Gion. Az út során ötezer kilométert tettek meg, Perth-ből indultak, Adelaidet keresztezték, majd megérkeztek Melbourn-be. A hosszú út során a legszélsőségesebb körülményekkel kellett szembenézniük, hiszen a dél-ausztráliai Nullabor síkságon a nappali hőmérséklet a hatvan Celsius fokot is elérte, és félő volt, hogy az akkumulátor túlmelegszik. Ráadásul ekkora hőség már képes megégetni az ember bőrét is. A síkság után néhány nappal pedig hét Celsius fokos hidegben fagyoskodtak, hiszen a jármű teljesen nyitott.
A kocsi nagyon jól vizsgázott. A megtett ötezer kilométernek a felét az éjszakai szélenergia eltárolásának segítségével tették meg, majd ötszáz kilométert egy sárkányvitorla segítségével mentek, a maradék kétezer kilométert pedig hálózati töltésről oldották meg. Erre azért volt szükség, mert nem minden nap fújt a szél. Összességében az ötezer kilométert tizenhat ausztrál dollárból oldották meg, ami nagyjából háromezer forintnak felel meg.
Lényegében ez az első olyan, szél által hajtott jármű, amely képes a világ bármely útján közlekedni. Természetesen még nem áll készen a mindennapi használatra, így a tömeggyártásra még várni kell, ám a próbaút során szerzett tapasztalatok összegzésével a mérnökök tökéletesíthetik a szerkezetet. Útjukkal azt szerették volna bebizonyítani, hogy mára kialakult a megfelelő technológia arra, hogy akár a legszélsőségesebb körülmények között is kihasználják a megújuló energiaforrások adta lehetőségeket.