Lényegében azért sem lehet versenynek nevezni, hiszen csak három jármű indult el rajta. A szervező, a svájci Louis Palmer professzor volt, aki már vett részt világkörüli úton, hiszen elektromos, napenergiával hajtott taxijával másfél évig utazgatott a világban. Az egyik csapat tehát svájci volt, a másik ausztrál, a harmadik pedig német.
A megmérettetés 188 napon keresztül tartott, mialatt huszonhétezer kilométert tettek meg a résztvevők. A tervezett időnél egy hónappal később térhettek haza a járművek, ami nem igazán probléma, hiszen az egész próbatétel nem a sebességről, hanem a megbízhatóságról szólt. Azt szerették volna bebizonyítani, hogy károsanyag-kibocsátás nélkül is körbe lehet autózni a Földet. Még tavaly, augusztus közepén indultak útnak a versenyzők, ám csak most sikerült célba érniük.
A résztvevők kifejezetten erre a megmérettetésre készítették el járműveiket, melyek a kor csúcstechnológiáiból épültek fel. Volt köztük kétkerekű robogó, négykerekű autó, mankókerekekkel ellátott motorkerékpár, valamint háromkerekű autó is. A tervezettnél tehát később értek célba, azonban ez nem keserítette el őket, hiszen mindegyiküknek sikerült teljesíteni a távot.
A megmérettetés lényege a megújuló energiaforrások kihasználása, valamint mindennapos használata volt, méghozzá nulla károsanyag-kibocsátással. Útjuk során a csapatok kizárólag csak megújuló energiaforrásokat vettek igénybe járműveik feltöltéséhez. Így a nap-, a szél-, és a víz energiájával sikerült megtenniük a hosszú utat. Természetesen pihenésre sok időt szánhattak, hiszen egyetlen töltéssel mindössze csak kétszázötven kilométert voltak képesek megtenni, a feltöltés ideje pedig néhány óra volt.