Egy régi-új akkumulátor
A szél- és naperőművek leghátrányosabb tulajdonsága, hogy függ az elemek intenzitásától. Ha süt a nap, vagy fúj a szél, egy csapásra megoldódik minden probléma. Azonban sötétben és szélcsendben újra előjön. Akkumulátorokkal azonban ezek a nehézségek is orvosolhatóak.
Egy amerikai cég, az EaglePicher most újra elővette azokat az akkumulátorait, melyet a nyolcvanas években fejlesztett ki űrkutatási célra. A nátrium-kén akkuk nagyon népszerűek és megbízhatóak voltak a kilencvenes évek közepéig, azonban ezután a lítium-ion egységek leváltották őket. Most azonban a cég az USA energiaügyi minisztériumával (PNNL) karöltve közös kutatásba kezd a régen elfeledett energiatárolók újraélesztésének céljából.
A fejlesztők azt állítják, hogy ez az akkumulátor típus a legmegfelelőbb arra a célra, hogy a csúcsidőben energiát szolgáltasson, vagyis visszatápláljon a hálózatba. A maximális energiafogyasztás ugyanis a koraesti időszakra tehető, ezzel ellentétben a napenergia termelés délben, a szélenergia pedig este éri el maximumát, vagyis nem akkor, amikor igazán szükség volna rá. Szakértők szerint, ha Amerika húsz éven belül a teljes energiaszükségletének egyötödét szeretné fedezni megújuló energiaforrásokból, akkor addigra kétszázezer megawattóra energia tárolását kellene megoldani.
A nátrium-kén akkumulátorok gyártását mára mindösszesen két japán cég végzi, melyek közül a sokak által ismert NGK a legmeghatározóbb a piaci részesedést tekintve. A japán technológiát szeretnék módosítani az amerikai mérnökök, a cél pedig az, hogy minél egyszerűbb technológiával minél kisebb méretű, ám annál nagyobb kapacitású akkumulátorok kerüljenek forgalomba, mégpedig a lehető legalacsonyabb áron. A kutatás költségeit az ARPA-E 7,2 millió dolláros támogatási összegéből kívánják fedezni.
A cégek célja, hogy egy éven belül olyan akkumulátorral álljanak elő, amely képes tíz kilowattóra energiamennyiség leadására is.
Az akkumulátor ötlete nem új, hiszen John Goodenough már a hetvenes évek elején sikeres kísérleteket folytatott vele. Az USA légiereje nagyobb pénzösszeggel támogatta a fejlesztéseket, azonban az akku elkészültével az eredményeket az amerikai gyártók soha sem hasznosították, így a japánok a Lítium-ionos akkumulátorral hódítottak szerte a világon. A japánok azonban felismerték a benne rejlő lehetőségeket, így kisebb mennyiségben ugyan, de gyártani kezdték. Jelenleg hengeres egységekként készítik őket. Középen található benne az igazán reagens nátrium, melyet kerámiaburok vesz körül, kívül pedig a kén található, mégpedig folyadék formájában. A kerámiamembrán átereszti a nátriumionokat, vagyis áram termelődik. A hengeres kialakítás azért kell, hogy biztonságos legyen az akku, hiszen üzemi hőmérséklete elérheti akár a 350 Celsius fokot is.
Az amerikai cég abban reménykedik, hogy sikerül a hengeres membránt egy kerámiadobozra cserélni, így az akku lényegesen alacsonyabb hőmérsékleten akár harminc százalékkal több energiát lehet képes szolgáltatni. A sorozatgyártás is sokkal egyszerűbbé válhat, és rövid idő alatt nagy sikere lehet szerte a világon, így akár hazánkban is.
