A vonatok lényegesen pontosabbak, szebbek, kényelmesebbek és gyorsabbak lennének. Mivel ekkora összeget nagyon nehéz volna a jelenlegi helyzetben előteremteni, ezért az Európai Uniótól és a Magyar Államtól várnak segítséget. Úgy gondolják, hogy uniós forrásból a teljes beruházás hatvanöt százalékát fedezni lehetne, tizenöt százalékot pedig a magyar államtól kaphatnának. A fennmaradó húsz százalékot pénzintézeti hitelekből, vállalkozói kölcsönökből teremtenék elő.
Ha ez nem volna elég, akkor a határidő lejárta után elkövetkező négy évben a kiadásokat még 1173 milliárddal megtoldanák. Így összességében 5628 milliárdot költhetnének beruházásokra. A MÁV szakértői természetesen azt is meghatározták, hogy mire fogják költeni azt a temérdek pénzt. Először is az összeg nagyobb részét az Új Széchenyi Terv szerint a „legalább 6000 kilométeres" országos vasúthálózat infrastruktúráira, úgymint a műtárgyakra, pályákra és tartozékaikra költenék. Erre 2015 és 2030 között 3260 milliárd forint állhatna rendelkezésre. 2034-re pedig a teljes keret elérhetné a 4433 milliárd forintot.
Éves szinten mintegy kétszáz kilométernyi vasúti pályát újítanának fel nagyjából húszmilliárdos összegből, a fejlesztéseket pedig a menetrendi igényekhez igazítanák. Tíz éven belül 1356 kilométer távolsági alaphálózat készülne el, 1451 kilométeren pedig az eredeti paramétereknek megfelelően közlekedhetnének a szerelvények. A budapesti elővárosi vonalakat is fejlesztenék 313 kilométer hosszan, ennek értéke meghaladná a 340 milliárdot. A villamosított vonalakat meghosszabbítanák, ezzel a villamos pályák összes hossza elérné a háromezer kilométert.
A jelenlegi pályák már régen elavultak, a jelenleg 7509 kilométeres vasúthálózat nagy része lassan használhatatlanná válik. A pálya menti tizenkétezer műtárgy átlagéletkora hatvan év, de van ahol száz évesnél is öregebbek a szerkezetek, így a beruházás összegének mindjárt meg is lenne a helye...