A kar oktatója, aki egyébként a főkonstruktőr is volt elmondta, hogy szinte már csak egy lépésre állnak attól, hogy városi jármű lehessen az elektromos autóból. A versenyen ötvennégy kilométert tettek meg, és az általuk tervezett Gerundium névre hallgató járgány minden más csapatot maga mögé utasított.
A jármű az esős idő ellenére sem hibásodott meg, sőt, az akkumulátorok is jól bírták a maximálisan hetvenhét kilométeres óránkénti sebességgel közlekedő szerkezetben. A magas teljesítményhez a legenergiatakarékosabb működés párosult. A kocsit egy fedélzeti számítógép vezérli, a vezető elektromos gázpedált működtet. Maximális sebessége jelenleg nyolcvan kilométer óránként, melyre hetven méter alatt képes felgyorsulni, ám a csúcssebessége tovább növelhető az elektronika módosításával, természetesen a menetidő kárára.
A jármű több díjat is megnyert. Az Audi Progressivity díjat is a csapatnak ítélték, ugyanis az ő járművük volt a legerősebb, a leginnovatívabb, valamint a legjobban kivitelezett a negyvenöt nevezett közül. A díj mellé négyezer eurós pénzösszeg is járt, amelyet a hallgatók azért kaptak, hogy fejlesszék tovább járművüket. Ugyanis saját maguk tervezték azt a frekvenciaváltót, mellyel szabályozni lehet az autó hajtására használt váltóáramú villanymotort.
A DE dékán helyettese szerint a jármű ugyan nagyon sok pénzbe került már, ám az építésével szerzett tudás megfizethetetlen volt. Az Audi is támogatta a projektet, ami nem lehet véletlen, hiszen már csak egyetlen lépésre vannak attól, hogy a kocsi városi, mindennapi közlekedésre alkalmas legyen.
A csapat tagjai voltak: Fekete-Szűcs Dániel, Székács István, Vitéz Attila, Darai Gyula, Husi Géza (oktatók), Vincze Ferenc József, Boros Máté, Dusnoki Manó, Király István, Fülöp Ádám, Tarapcsák János (hallgatók).