A Forma 1-ből már jól ismerjük a KERS-et, vagyis a lendkereket, melyet a fékenergia pörget fel. Az autósportokban tehát inkább a mechanikus megoldások terjednek el, hiszen tömegük elenyésző az elektromos segédhajtáshoz képest.
A svéd Volvo hasonló megoldást fejlesztett ki, mint a KERS, ám annyival többet tud, hogy az elsőkerék meghajtású járművek hátsó tengelyére szerelik, s ezzel képesek megvalósítani az összkerékhajtást. Amikor a jármű fékezési helyzetbe vált át, a központi vezérlőegység leválasztja a belsőégésű motort a tengelyről, így a fékezési energia nagyobb része nem a féktárcsákon, hanem a mindösszesen hat kilogrammot nyomó, húsz centiméter átmérőjű, akár a hatvanezres percenkénti fordulatszámot is elérő lendkeréken emésztődik fel. Abban a pillanatban, hogy a vezető újra gázt ad, a pörgő lendítőkerék megforgatja a hátsó kerekeket, és ezzel gyorsítja a járművet. A megoldással a belsőégésű motorok kis fordulatszámú szakaszát lehet áthidalni, mely a fogyasztás szempontjából a legrosszabb. A fogyasztáscsökkenés ezáltal akár húsz százalékos is lehet.
Természetesen, mint minden rendszernek, ennek is van hátránya. A problémát az okozza, hogy a lendítőkerék ugyan vákuumban forog, ám csapágyazásán akkor is veszít az energiájából. Ezáltal folyamatosan lassul, vagyis egy idő után képes elveszíteni teljes energiáját is. Ezért a leendő tulajdonosok inkább a városi forgalomban tudják majd kihasználni előnyeit, hiszen ott rendszeresebbek a sebességcsökkenések és gyorsítások, vagyis ingadozik a forgalom sebessége. Ezzel nincs is semmi probléma, hiszen a fogyasztás és a káros anyag kibocsátás csökkenése éppen a városokban a legfontosabb szempont.
A rendszer még mindig fejlesztés alatt áll. Az ötlet nagyon tetszett a svéd energiahivatalnak is, hiszen kétszázmillió forintnak megfelelő összeget ajánlottak fel a Volvonak fejlesztési célokra. A KERS már az év második felében megjelenhet a tesztautókban, ahol még finomítanak a rendszeren, ám a nyolcvan lóerős pluszteljesítmény bizonyára minden jármű javára fog válni.