Miért nem olcsóbb a dízel?
Hányszor dicsekszünk el barátainknak, hogy dízel autónk mennyire keveset fogyaszt? Valószínűleg többször, mint kellene. Mindeközben nem számolunk azzal, hogy ugyan autónkat kevesebből is megtankolhatjuk, ám a fenntartási költségek miatt akár még többet is költhetünk rá.
Többször átbeszéltük már a témát, mégis mindig arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy a fogyasztói társadalom egyre rosszabb irányba halad. Ma már nem az érték és a megbízhatóság számít, hanem a kényelem és a fényűzés. Az autógyártók is ezért licitálnak egymás fölé, havonta adnak ki újabb és újabb típusokat. Egyik sem forrja még ki igazán magát, máris jön a következő, amely még több gyermekbetegségtől terhes. Az emberek bizalmát pedig könnyű eljátszani.
Egyre több ismerősünk mondja azt, hogy megválik keveset fogyasztó dízel autójától, miközben azért vették őket, hogy olcsóbb legyen a fenntartásuk. Kezdjük onnan, hogy a dízel autók nagytöbbsége a kilencvenes évek végétől kezdve kifejezetten megbízhatatlannak számít. Régen azt mondták, hogy ha beindul, nem lehet leállítani. Most éppen ellenkezője zajlik, hiszen még csak beindul, de lépten-nyomon megáll. A környezetvédelmi szabályok szigorítása miatt az autók egyre bonyolultabb elektronikákkal rendelkeznek, melyek tönkre is mennek, méghozzá elég sűrűn. Valami oknál fogva már a mechanikus alkatrészek is ezt a tendenciát követik, és ez csak egyre rosszabb lesz.
Szóval a dízelmotorok belső alkatrészei az öngyulladásos égés miatt nagyobb igénybevételnek vannak kitéve, hiszen a sűrítési végnyomás is sokkal magasabb a benzines járművekénél. Éppen ezért a gyártáskor masszívabb anyagokat kell használni, ezek pedig csak bonyolultabb eljárások révén készülhetnek el. Ebből jól látszik, hogy az adott alkatrész többe is fog kerülni, hiszen gyártási költsége magasabb. Egy dízelmotor valamely alkatrésze másfélszer, kétszer annyiba kerülhet, mint egy benzinesé. A dízeleken sorra mennek tönkre a porlasztók, az adagolók, valamint a kéttömegű lendítőkerekek. Ezen részegységek mindegyike csillagászati összegbe kerül, amit egy mai átlag magyar család nem tud megfizetni, ezért inkább megválik kedvencétől. Így a piacon már csak éppen az eladásra a kereskedők által összetákolt autókat kaphatunk, melyekre a vétel után még egy nagyobb összeget ki is fizethetünk. Ráadásként a dízelek mindig is többe kerültek ugyanazon típuson belül, így még a vételár különbözetet is meg kellene velük spórolni.
A javítási költségeket, az üzemanyagárakat és az adókat összeadva egyből kiderül, hogy a dízel autó lényegében nem kerül kevesebbe többet fogyasztó társainál, csak a régi eszme éltet még bennünket. Azt javasoljuk tehát kedves olvasóinknak, akik ilyen járműveket készülnek venni, hogy mindenekelőtt olvassanak utána az adott típusról alkotott véleményeknek, majd mérlegeljenek és csak azután vágjanak bele egy ilyen méretű tranzakcióba.