Jó is, meg nem is
A lumineszcens koncentrátorok nem mai eredetűek, hiszen már negyven évvel ezelőtt kipattant az ötlet a mérnökök agyából. Akkoriban a megoldást az áttetsző, vékony filmrétegbe integrált festékanyag jelentette, amely képes volt széles spektrumában elnyelni a fényt, valamint egy szűkebb tartományban kibocsátani azt. Ez tehát megoldást jelenthet a jelenlegi fotovoltaikus cellák előnytelen tulajdonságára, mely szerint csak egy bizonyos hullámhossz tartományban működnek megfelelően.
A legújabb napfénykoncentrátorok azonban már nem festékkel működnek. Az organikus festőanyagok helyett jelenleg kvantumpontokat alkalmaznak, így az egész napelem hatásfoka megnő. Mivel szórt fényben és borult időben is kiválóan használhatók, így telepítésük is lényegesen olcsóbbá válik, hiszen nincsen szükség bonyolult és drága napfénykövető rendszerekre.
A szerkezet azonban még mindig nem tökéletes, hiszen vesztesége egyelőre magas. Az általa elnyelt fény elég nagy részét ugyanis nem juttatja tovább a napelem celláknak, ezzel pedig még nem tudnak mit kezdeni a kutatók. A piaci elterjedésre még várni kell, azonban kiváló támpontként szolgálhat a jövőben a kutatások folyamán.
