A jogszabály mindenre kiterjed: magában foglalja a belföldi és nemzetközi vízi (csak közszolgáltatási), vasúti és közúti személyszállítási szolgáltatásokat, az iskolabuszos és a közösségi buszos személyszállítást, illetve a saját számlás személyszállítást is. Nem terjed ki azonban az idegenforgalmi szolgáltatásként végzett vízi személyszállításra, illetve a betegszállításra (különleges szállítási igénnyel rendelkező utas csoportoknak nyújtott, nem közforgalmi szállítás) sem.
Ezen felül a törvény többféle fogalmat is kidolgoz. Értelmezést nyújt többek közt a belföldi személyszállításra, az ellátás felelősségére, az alapellátásra, a közszolgálati kötelezettségre, valamint a közlekedési szolgáltatóra és az igényvezérelt szolgáltatásra. Továbbá azt is kimondja, hogy a közszolgáltatási személyszállítási szerződések megkötésére a rendeletben megjelölt közlekedésszervező, az önkormányzatok nevében a képviselő testület meghatalmazása alapján a polgármester, illetve a területet felügyelő miniszter az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben jogosult.
A közszolgáltatási menetrendekre is kitér a jogszabály, mégpedig elkülönítve veszi az országos, a regionális, illetve az elővárosi szolgáltatásokat. Leírja, hogy a közszolgáltatási szerződéseknek tartalmazniuk kell a szolgáltatási feladatok megvalósításának minőségi és mennyiségi követelményeit, az alvállalkozók bevonásával kapcsolatos kikötéseket, a közszolgáltatások díjait, pótdíjait, ezek alkalmazásának feltételeit, valamint a legfontosabbat, a műszaki, technikai és biztonsági elvárásokat.
A munkavállalók sem maradtak ki a szabályokból; a munkáltatónak ugyanis térítést nyújt a munkavállalónak a személyszállítási közszolgáltatás igénybevételével történő munkába járáshoz, ám ennek mértékét, illetve jogosultságát a kormány rendeletben határozza meg. Mindemellett szabályozza a sztrájk idején elégséges szolgáltatás mértékét is.