Energetika
Szélből vizet, vízből szelet
Az Egyesült Arab Emirátusok furcsa egy hely, hiszen zöld gondolkodásuk a legellentmondóbb ötleteket szüli. Van itt vízfakasztó szélerőmű, de akad olyan szerkezet is, mely a víz alatt gyűjti össze a szelet.
A sivatag kellős közepén is képes az ivóvíz előállítására az a szélturbina, amely már hatodik hónapja tesztelnek Abu-Dzabiban. Mellette kifejezetten forradalminak számít az a megoldás, mely a víz alatt gyűjti a szelet a csendesebb napokra.
A francia Eole Water szélturbinája akár a sivatagi szélből is képes vizet előállítani, méghozzá annak összesűrítésével. A cseppfolyós nedű mennyisége napi szinten akár az egy köbmétert is meghaladhatja. A szélkerékhez tartozik egy vízkondenzátor is, mely a lecsapatást segíti elő. Működése igen egyszerű: a turbina közepén beérkező levegőt először felmelegítik, majd hirtelen lehűtik, így pára csapódik ki a kondenzátorban. Ezt a vizet pedig többször is átszűrve a turbinaház alatti tárolóban gyűjtik össze.
A huszonnégy méter magas turbina október óta sikeresen üzemel. Már huszonöt kilométeres óránkénti szélsebességnél is képes annak a harminc kilowattnyi energiának az előállítására, mely a víz fertőtlenítésére is szolgál. Nincs már teendő, mint a turbina alján kinyitni a csapot és máris friss ivóvízhez juthatunk.
A kicsapódó víz mennyisége nagyban függ a szélkerék méretétől és az éppen fújó szél páratartalmától. A tesztüzem során eddig a legkisebb előállított mennyiség fél köbméter volt napi szinten, ám a számítások azt mutatják, hogy egy nagyobb turbinával ez a mennyiség akár meg is háromszorozható.
De mi van akkor, ha szélcsend van? Honnan lesz ivóvíz? A mérnökök erre is kitalálták a megoldást: ballonokat tesznek a vízben álló szélturbinák alá, melyek szeles időben egy csövön keresztül fúvódnak fel, majd telítődés után elzáródnak. Ha nem fúj a szél, a csövet megnyitják, ilyenkor pedig a levegő a víznyomás hatására kiáramlik a ballonokból, így a turbinák képesek a további forgásra.
A francia Eole Water szélturbinája akár a sivatagi szélből is képes vizet előállítani, méghozzá annak összesűrítésével. A cseppfolyós nedű mennyisége napi szinten akár az egy köbmétert is meghaladhatja. A szélkerékhez tartozik egy vízkondenzátor is, mely a lecsapatást segíti elő. Működése igen egyszerű: a turbina közepén beérkező levegőt először felmelegítik, majd hirtelen lehűtik, így pára csapódik ki a kondenzátorban. Ezt a vizet pedig többször is átszűrve a turbinaház alatti tárolóban gyűjtik össze.
A huszonnégy méter magas turbina október óta sikeresen üzemel. Már huszonöt kilométeres óránkénti szélsebességnél is képes annak a harminc kilowattnyi energiának az előállítására, mely a víz fertőtlenítésére is szolgál. Nincs már teendő, mint a turbina alján kinyitni a csapot és máris friss ivóvízhez juthatunk.
A kicsapódó víz mennyisége nagyban függ a szélkerék méretétől és az éppen fújó szél páratartalmától. A tesztüzem során eddig a legkisebb előállított mennyiség fél köbméter volt napi szinten, ám a számítások azt mutatják, hogy egy nagyobb turbinával ez a mennyiség akár meg is háromszorozható.
De mi van akkor, ha szélcsend van? Honnan lesz ivóvíz? A mérnökök erre is kitalálták a megoldást: ballonokat tesznek a vízben álló szélturbinák alá, melyek szeles időben egy csövön keresztül fúvódnak fel, majd telítődés után elzáródnak. Ha nem fúj a szél, a csövet megnyitják, ilyenkor pedig a levegő a víznyomás hatására kiáramlik a ballonokból, így a turbinák képesek a további forgásra.
