IBM: egy szélessávú ország programja
Az influenzánál is gyorsabban terjedő pénzügyi válság, amelyet nem tudtunk kontrollálni, világosan megmutatta, hogy nem juthatunk előbbre olyan kis hatásfokú és kevéssé összehangolt rendszerekkel, amelyeket ma használunk. Az az érdekünk, hogy intelligensé tegyük a javak és szolgáltatások előállítását és felhasználását irányító rendszereket - állítja az IBM friss elemzése. A toldozás-foldozás ma nem vezet eredményre. Nem elég javítgatni az elmaradott struktúrákat, hanem az új körülmények között is működőképes gazdaságot kell teremteni. Nem konzerválni kell az improduktív munkahelyeket, hanem készségeket fejleszteni, a teljesítményt és az innovációt ösztönző környezetet létrehozni. Meg kell változnia a vezetési modellnek a politikában, a vállalatoknál, s az állami intézményeknél. A most következő korszak sikeres vezetői azok lehetnek, akik képesek kilépni a megszokott keretekből, átlátnak több rendszert, ösztönzik az összefogást és az együttműködést, összehangolják az üzlet, a társadalom és a környezet érdekeit, hitelesek, értékelik az embereket, és képesek meggyőzésükre akkor is, amikor népszerűtlen célokat kell felvállalniuk.
Vízióra és hitre van szükségünk. Legyünk szélessávú ország, információtechnológiával behálózott intelligens régiókkal, intelligens városokkal, az intézményeket és állampolgárokat összekötő intelligens megoldásokkal. Meg kell értenünk, hogy az informatika megfelelő alkalmazása kulcskérdés. Segítségével gyökeresen átalakíthatjuk az egészségügyet, a közlekedést, s közműveinket.
Elektronikusan kezelt és feldolgozott páciens-adatokkal és széles sávon összekötött intézményekkel az egészségügyi rendszer minden szereplője jól járna: a távdiagnosztikával is megoldható esetekben a betegeknek kevesebbet kellene utazniuk. A gyógyítókra kisebb adminisztrációs teher nehezedne. A társadalombiztosítás gyorsan jutna adatokhoz. A rendelkezésre álló nagy mennyiségű információ alapján intelligens adatbányászati módszerekkel számos nehezen megfejthető kórkép és tünet diagnosztizálása válna könnyebbé.
Elektronikus jegy- és bérletrendszerekkel közel sem csak a bliccelést szoríthatjuk vissza, de még ennél is fontosabb, hogy végre valós és pontos adatokat kapnánk a közösségi közlekedés használatáról, utasforgalmi adatokról, amelyek alapján hatékonyabb, és az utasok valós igényeire alapozott szolgáltatás alakítható ki.
Elektronikus forgalomirányító rendszerekkel, behajtási kapukkal, kamerákkal optimalizálhatjuk a városok közlekedését, és tartathatjuk be például a szmogriadó szabályait. A zsúfolt, benzingőztől és dízelkoromtól fuldokló helyszíneken változó mértékű forgalmi díjat vezethetünk be: alacsony forgalom esetén ingyenes, nagy igénybevétel esetén magas behajtási díjakkal. Ez a megoldás nemcsak hogy kiválóan működik Stockholmban, de fél éves működést követően még egy népszavazás is igent mondott rá.
Gyökeresen átalakíthatjuk közműveink használatának módját is. Digitális szenzorok, széles sávú adatkapcsolat és fejlett analitika segítségével azonnal felmérhetők a pillanatnyi igények, s rugalmas árpolitikával jól menedzselhetők a fogyasztói szokások. Megalapozható az energiatudatos viselkedés, s egyenletesebb lehet a közmű hálózatok terhelése. Amennyiben például bármilyen okból gáz szűkébe kerülnénk, az árak emelkednek. Ezt a fogyasztó nyomon követheti otthonában az intelligens kijelzőn, s egy-két fokkal lejjebb állíthatja a hőmérsékletet. Nagy igény esetén drágább, kisebb terheléskor olcsóbb lehet az áram is. Nyáron a víz díja emelkedik, s a gázé csökken. Az Egyesült Államokban a Pacific Northwest áramszolgáltató vezette be ezt a módszert. Az eredmény: tíz százalékkal alacsonyabb villanyszámlák, s milliárd dolláros nagyságrendű megtakarítás a hálózatfejlesztésben.
A kereslet függvényében változó áron alapuló modell egyébként egyáltalán nem új: a fapados légitársaságok forradalmasították vele a légi közlekedést, és már évek óta sikeresen alkalmazzák. Miért ne működhetne mindez más iparágban is?
A pénzügyi válság hatásait tompítandó, már több ország döntött komoly infrastrukturális beruházások mellett. De ne feledjük, hogy a rendelkezésre álló szűkös erőforrásokat nemcsak betonba és aszfaltba érdemes önteni. A korábbi évtizedekkel ellentétben a mai kor legfontosabb útvonalai digitális sztrádákon vezetnek. Értékeink jelentős része már nem feltétlenül nyersanyag, hanem tartalom és információ. Megfelelő kezelésük, elérhetőségük, összekötésük és felhasználásuk meghatározhatja egy ország jövőjét.