Közélet
Online kalapács alatt a diósgyőri kohászat. Senki többet?
Online árverésen a tönkrement kohászat vagyona
Az árverési hirdetmény szerint több mint 6,3 milliárdra tartják a vagyont, az online árverés időpontja: június 25-e délelőtt tíz óra - írta az Észak-Magyarország. Mária Terézia egy sor korszakalkotó rendeletet hozott, melyek egyikében, 1770. július 28-án adott utasítást egy vasverő hámor, a „Hámor Vas-mű" megalapítására, és egyben Fazola Henriket, kora kimagasló vasérc- és szénbányászati kutatóját és gyakorlati szakemberét bízta meg annak vezetésével.A gyár a Garadna-völgyi és a hámori helyek szűkössége miatt 1870-ben költözött át mai területére. Rövid időn belül nagyolvasztók, vasöntöde és kovácsolók létesültek. 1879-ben bevezették Diósgyőrben a korszerű Siemens-Martin acélgyártást, 1882-ben pedig a Bessemer acélgyártást. A II. világháború után az újjáépítést követően az akkori állami vezetés nehézipart erősítő törekvéseinek megfelelően alakult a gyár sorsa, hatalmas kohászati kombináttá vált. Az 1970-es évektől megkezdődött a termelési szerkezet korszerűsítése: felépült a nemesacél-hengermű (1975), majd a kombinált acélműben az oxigénbefúvásos LD-konverter, az UHP elektromos ívkemence és az ASEA üstmetallurgiai berendezés, továbbá a folyamatos acélöntő berendezés (1982), a tekercshúzó és foszfátozó üzem (1985).
A diósgyőri kohászat története követi a ciklikus iparág periódikus életciklusait, csak éppen pénzügyi vonalon. A fénykorában még tizenhatezer munkást foglalkoztató gyáróriás a "rendszerváltás" óta több tízmilliárd, egyes becslések szerint nominálisan 45 milliárd) forintnyi állami támogatást kapott. Privatizálták, reorganizálták, a pénzek jó része elfolyt. (Lehet, hogy innen ered a folyószámla kifejezés?)1989-ben létrejött a Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak Részvénytársasága, a DIMAG Rt. A technológiai folyamat elágazásánál elhelyezkedő gyárrészlegek előbb leányvállalattá (Hámor Rt., CH Rt.), majd önálló gazdasági társaságokká alakultak. 1989. január 1-én megalakul a Borsodi Vaskohászati Tröszt, amelybe a diósgyőri Lenin Kohászati Üzemek, az Ózdi Kohászati Üzemek (ÓKÜ) és a sajókeresztúri Borsodi Ércelőkészítő Mű tartozott. A trösztöt még abban az évben megszüntették.
1990-ben Az Antall-kormány döntést hozott a válsággal küzdő, akkor még Dimag Rt. néven működő gyár privatizálásáról. Az ÁV Rt. - a mai napig titkos szerződéssel - a Klicsu András vezette Nuevometal-Szojuzruda osztrák-orosz konzorciumnak adta el a céget. A gyár másfél év után csődbe jutott, a következő évben felszámolási eljárás indult. Klicsu András távozott a cégektől.
1991. december 29-én privatizálásra került a DIMAG Rt. 1993-ban az Antall-kormány a még mindig több, mint hatezer embert foglalkoztató diósgyőri kohászat megmentésére programot dolgozott ki, életben tartására négy-öt milliárdot költött. 1994-ben a Boross-kormány határozatot hozott ahúsz-harminc milliárdos összköltségű reorganizációjáról. A szükséges vagyontárgyak kivásárlására felhatalmazta az ÁV Rt.-t, amely Borsodferr Rt. néven céget alapított az észak-magyarországi kohászat talpra állításának irányítására. Kétévesre, és összesen 7,1 milliárd forint költségűre tervezték a programot - ebből az állam négymilliárdot befektetőktől várt - az ózdi acélgyártás korszerűsítésére 4,1 milliárd forintot, a diósgyőri acélgyártásnak pedig hárommilliárdot szánt. A határozat szerint a kormány a tulajdonviszonyok rendezéséig további 2,1 milliárd forint értékben hitelgaranciát vállalt a Diósgyőri Nemesacél Művek Kft., az Ózdi Acélmű Rt., a Salgótarjáni Acélárugyár Rt., a miskolci December 4. Drótművek és a Csepeli Csőgyár javára. Az ÁV Rt. az 1994 végéig csak Ózdon és a December 4. Drótműnél vásárolta ki a vagyont. A Diósgyőri Nemesacél Kft. 1995-ben 2,8 milliárd forintos állami támogatást kapott.
1995-ben Az ÁV Rt. 8,5 milliárdot fordított az acélgyár felszámolásból történő kivásárlására. A vagyontárgyak visszaállamosítása után megalakították a Diósgyőri Acélművek Kft.-t, amely egy 1994. október végi kormánydöntést követően 2,8 milliárd forintot, majd év végén újabb 1,7 milliárdot kapott veszteségpótlásra.
1996-ban a 11 milliárd forintos alaptőkéjű Diósgyőri Acélművek Kft. és a negyvenmilliós alaptőkéjű Borsodferr Rt. összeolvadásából Diósgyőri Acélművek Rt. (DAM Rt.) néven új cég alakult Diósgyőrött. Ötezerről háromezerre csökkentették a dolgozók számát. A DAM Kft. csak munkajogi értelemben volt utódja a cégeknek, az ott dolgozó ötezer embernek ugyanis folyamatos maradt a munkaviszonya. A felszámolandó cégek össztartozása meghaladta a 42 milliárd forintot. Az egykori Lenin Kohászati Művekből létrehozott társaságok vagyona kisebb volt, mint a hitelezők követelése, így a kivásárlásból befolyó összeg többsége a felszámolás költségeire ment el. Ezév elején a (már ÁPV Rt.) döntött a DAM törzstőkéjének 91 millióról 9,6 milliárdra való emeléséről, ami a nyugdíjba küldött cirka 500 dolgozó végkielégítésére sem volt elég, ahhoz további 700 millióra volt szükség a privatizációs bevétel terhéből. (1995-ben közel 3 milliárd vissza nem térintendő támogatás is Diósgyőrre került.) Újabb leépítés (1700 fő), amire újabb pénzek (1200 millió forint) folytak el.
1996. novemberében egy újabb rekonstrukció kezdődött el, amely technológiai váltással párosult. Leállították a nagyolvasztó és a folyékony nyersvasból acélt előállító LD- konvertert, átalakították az UHP elektromos ívkemencét. A jelenlegi technológiai folyamatban 100 százalékban acélhulladékbetétből UHP elektrokemencében és üstmettalurgiai rendszerben állítják elő a kíváló minőségű ötvözött és mikroötvözött acélokat, amelyeket folyamatos öntőművön öntenek le, és hengersorokon alakítanak kész termékké. A beruházás állami pénzből valósult meg, több mint egymilliárd forintért. A technológia napi tízmillió forinttal növelte a villanyszámlát, ezért 1997. februárjától a kemencét csak éjszaka működtették. A DAM 450 milliós gázszámlával tartozott a MOL-nak, 700 millióval az a villanyért az ÉMÁSZ-nak.
1997. májusában az ÁPV Rt. nyílt, egyfordulós pályázatot hirdetett a DAM nyolcmilliárd névértékű, 68,1 százalékos részvénycsomagjának értékesítésére, erre csak érvénytelen ajánlatok érkeztek. Júliusban új pályázat, augusztusban négy jelentkező, októberben tárgyalások megszakadnak, gyors új pályázat öt jelentkezővel. Októberben leáll a termelés. A DAM az ÉMÁSZ-ra mutogat, az Áramcég szerint a DAM önkorlátoz. A gordiuszi csomót elvágandó, a Horn-kormány kifizeti a DAM 500 millió forintos villanyszámláját. Ezt követően 1998 január 29-én került sor a második privatizációra a VSZ Holding a.s. Kosice-vel. A tender győztese, a VSZ egy dollárért megvette a DAM-ot. A gyár ekkori létszáma 2618 fő. A privatizációs szerződés szerint a cég 68,15 százalékát megtestesítő, közel 8 milliárd forint névértékű részvénycsomag átadását a jelképes ár mellett további feltételekhez is kötötték: A vevő átvállalja a cég 2,8 milliárd forintos adósságát. Továbbá a szerződést követő 30 napon belül 2 milliárd forinttal, 180 napon belül további egymilliárd forinttal és 15 hónapon belül még 1,5 milliárd forinttal emeli meg a jegyzett tőkét. Az ÁPV Rt. egy aranyrészvényt tart meg, és ugyancsak 4,5 milliárd forinttal járul hozzá a DAM tőkeemeléséhez. A kassaiak vállalták, hogy a létszámot az első évben legfeljebb 25 százalékkal, a következő két évben pedig csak 15-15 százalékkal csökkentik. A Kassáról delegált Július Bacsó vezérigazgató azonban hiába volt optimista, a vállalásokból pénz csak jóval később érkezett. Ezen tulajdonosi konstrukció sikertelen gazdasági tevékenységének következtében, amelyet az újabb tartozások, egyre többször átütemezett banki hitelek, egymásra és a kormányra mutogatások nehezítettek, 2000. 03. 14-én elrendelték a gazdasági társaság felszámolását. Addigra szakújságírók szerint közel 15 milliárd forintról nem tud elszámolni a gyár.
A Cash & Limes Vagyonkezelő és Felszámoló Rt. a felszámolás alatt lévő társaságot üzemeltette, majd 2001. 04. 12-én pályázat útján értékesítette. Az új tulajdonos az olasz Cogne Acciai Speciali s.r.l., a cég neve DAM Steel Speciális Acélgyártó Részvénytársaságra változik. A talján tulajdonos a céget 2003 januárjáig működtette, majd 2003. március 26-ától a Mátraholding Rt. mint a bíróság által kijelölt felszámoló szervezet vette át a társaság irányítását.
A felszámoló a vagyont pályázat útján értékesítette, 2004.október 1-jén 700 fő munkajogi jogutódlással történő foglalkoztatásával megkezdte működését a DAM 2004 Acél- és Hengermű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. És minden megy tovább, ahogy eddig. Új befektető, új támogatási pénzek, új kiürítés, újabb széttárt kezek... Lehet, hogy az újkori kohászathoz már nem is kell kohó és érc?