Anno
Mi történt anno július 5-én?
Ezen a napon hunyt el Freiburgban 1966-ban Hevesy György magyar kémikus, a radioaktív nyomjelzés Nobel-díjas felfedezője, aki e módszert diadalra is vitte azzal, hogy feltárta a legfőbb alkalmazási területeket, mindenekelőtt azt, hogy a módszer alkalmazható az élő szervezet vizsgálatára. Felfedezésével új tudományágat, a nukleáris orvostudományt alapozta meg.
A nagyiparos, földbirtokos Bisitz családban született 1885. augusztus 1-én Budapesten. A család a századforduló idején magyarosította nevét. A nemességet is ekkor kapták, innen ered a von Hevesy névváltozat alapja.
A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1903-ban, majd két félévet a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen végzett, amit egy berlini szemeszter követett vegyészmérnök-hallgatóként. Tanulmányai befejezésére a freiburgi egyetemen (Albert-Ludwigs-Universitäts Freiburg) került sor, ahol 1908-ban doktorált is. Innen Zürichbe ment, majd Karlsruhe következett, végül Manchesterbe, Rutherford laboratóriumába. Itt megszakításokkal 1911-től 1914-ig, abban a három évben dolgozott, amikor az atom szerkezetére vonatkozó alapvető kísérletek folytak, és Rutherford atommodelljét felváltotta a Bohr-féle. Hevesy is Rutherfordtól kapott feladatot: egy uránérc-küldeményben válassza szét az ólmot és a radioaktív sugárzás egyik bomlástermékét, a rádium D-t. Hevesynek, noha rutinos vegyész volt, nem sikerült a különválasztás, hiszen a rádium-D egy sugárzó ólom-izotóp, azaz a különválasztás kémiai eszközökkel lehetetlen.
Az izotóp fogalma azonban akkor nem volt ismert, a felfedezés hónapokkal előzte meg Soddy fogalomalkotását. Kimutatható, hogy az izotóp fogalma a radioaktív bomlások vizsgálata, az eltolódási szabály fokozatos felismerése és megfogalmazása Bohr, Soddy, Fajans és Hevesy vitáiban, gondolatmenetük egymáshoz igazítása során alakult ki. Ám a nyomkövetéses eljárás megszületése Hevesynek a bécsi Institut für Radiumforschungba Panethhoz küldött 1913 januári leveléhez köthető.
A radioaktív nyomkövetés alapelve készen volt, ám a gyakorlat számára csak akkor lett használható, amikor két évtizeddel később a mesterséges radioaktivitás szinte tetszőleges elem radioaktív nyomon követését lehetővé tette. (Ahogy Gábor Dénes holográfiája is kénytelen volt megvárni a lézernek, a koherens forrásnak a megjelenését.)
A háborút megelőző években Hevesy főleg Manchesterben volt, sokat dolgozott Bécsben is, de arra is volt ideje, hogy Budapesten habilitáljon, miután több cikke jelent meg hazai szaklapokban az aktiniumemanáció vizsgálatáról és a radioaktív elemek elektrokémiájáról. 1914-től Róna Erzsébettel közös kísérleti munkákról beszámoló cikkei jelentek meg, közöttük a nyomjelzéses technika egy konkrét alkalmazásáról.
Hevesy a háború alatt Nagytétényben, majd Besztercebányán szolgált. 1920-ban jól jött Bohr meghívása, és márciusban már Koppenhágában dolgozott. A 72. rendszámú elem megtalálása volt a cél, amire ugyan már volt egy jelölt, de a celtium nem illett Bohr atommodelljéhez. Bohr javaslatára Hevesy és holland munkatársa, Coster, cirkóniumásványból 1922-ben valóban előállították a Koppenhága latin neve után hafniumnak nevezett elemet. Így az 1784-ben tellúrra bukkanó Müller Ferenc után Hevesy volt a második magyar, aki elemet fedezett fel. A hafnium kitérője után visszatért a nyomjelzéses eljárás továbbfejlesztéséhez, elsősorban a biológiai alkalmazások érdekelték. Közben nem feledkezett meg évei összeszámlálásáról, és 1924-ben feleségül vette a dán Pia Riis-t; házasságukból három lány és egy fiú született. Két évvel később elfogadta a meghívást a freiburgi egyetem fizikai kémia tanszékére, és nyolc éven keresztül végzett eredményes munkát a kellemes légkörű intézetben, elsősorban a radioaktív nyomkövetés orvosi, biológiai alkalmazásai terén. Az itt kidolgozott két analitikai módszere, az izotóphígításos analízis és a röntgenfluoreszcenciás analízis az ötvenes évektől terjedtek el világszerte.
Hitler hatalomra jutása nem jelentett közvetlen fenyegetést, de Hevesy a politikában is jól tájékozódott, és 1934-ben visszament Bohr intézetébe Koppenhágába. Itt az éppen felfedezett neutront fogta munkába, azaz kidolgozta a neutronaktivációs analízis alapjait. Majd miután a német megszállás idején az angol titkosszolgálat Bohrt az USA-ba menekítette, a feloszlott intézetből Hevesynek sikerült Svédországba utaznia. A stockholmi egyetemen örömmel fogadták Hevesy biológiai vizsgálatait, az adminisztratív nehézségek is szétfoszlottak, amikor 1943-ban neki ítélték a kémiai Nobel-díjat „az izotópok indikátorként való alkalmazásáért". A Nobel-díj a svéd állampolgárság felvehetőségét is jelentette, és Hevesy, aki mindezideig magyar útlevéllel utazgatott, élt a lehetőséggel.
Stockholmban elsősorban az anyagcsere-folyamatok elemzésével foglalkozott. Kiterjesztette vizsgálatait a vas anyagcseréjére, majd hozzáfogott a vér tanulmányozásához. Az általa kidolgozott módszereket mind a mai napig rutineljárásként alkalmazzák a klinikákon, így őt tekinthetjük a nukleáris orvostudomány megalapozójának. Ezt ismeri el többek között a Magyar Orvosmozgalom A Nukleáris Háború Megelőzéséért Hevesy György-érme is.
Kitüntetésekben bőven volt része. A legnagyobb büszkeséget akkor érezte, amikor 1939-ben a Royal Society választotta tagjai sorába. és egyúttal kitüntették a Copley-éremmel. A közönség azt hiszi, hogy egy kémikus számára a Nobel-díj a legnagyobb kitüntetés, amit tudós elnyerhet, de ez nem így van. 40-50 kémikus kapott Nobel-díjat, de csak 10 külföldi tagja van a Royal Society-nek és kettő (Bohr és Hevesy) kapta meg a Copley Érmet. Örömmel fogadta a nem éppen bőséges hazai elismerést, az Akadémia tiszteleti tagságát 1945-ben, valamint az ELTE és a Műegyetem honoris causa doktorságát.
Akkor volt elemében, ha kutatómunkával foglalkozhatott, arról beszélgethetett. 76 éves koráig volt aktív kutató, és ezalatt megírt négy monográfiát és csaknem 400 közleményben számolt be eredményeiről.
Hevesy Györgynek 1920 után nem volt kapcsolata a hivatalos Magyarországgal, de szeretett hazalátogatni, és kiterjedt levelezést folytatott általa becsült tudósokkal.
Ezen a napon született 1837-ben Sárszentmihályon Zichy Jenő politikus, iparszervező, Ázsia-kutató, az MTA tiszteletbeli tagja. Közreműködésével 86 városban indult meg az alsófokú iparoktatás. Nevéhez fűződikaz 1879. évi székesfehérvári országos kiállítás megszervezése. Oroszországba és Ázsiába vezetett tudományos expedíciói a magyarság eredetének felkutatására indultak. A Magyar Földrajzi Társaság 1898-ban tiszteletbeli tagjává választotta. Magánmúzeumát a fővárosra hagyta. 1906. december 26-án hunyt el Merán.
Ezen a napon született 1887-ben Kolozsvárott Schilling Gábor földrajztudós, a Szegedi Tanárképző Főiskola tanára, majd igazgatója, egyetmi magántanár. Főként az Alföld földrajzával foglalkozott. Szegeden hunyt el 1957. júlis 6-án.
1962-ben ezen a napon helyezték üzembe a Rakaca-völgyi víztározót - a Hámori tó után a második hegyvidéki tavunkat -, amely a Bódva vizének tárolásával a borsodi iparvidék ivó- és iparivíz ellátását biztosítja.