A legfőbb cél a szénalapú anyagok megfelelő átalakítása nanoméretű struktúrákká, amely hatékonyabban konvertálja át a fényt villamosenergiává. Az alacsony költségű műanyagok lehetséges használatát szintén tesztelik, melyek alkalmasak a napfény minimum 10 százalékának hasznosítására. A harmadik fontos szempont pedig a gyártási folyamat egyszerűsítése, a bonyolult lépések kiiktatása.
David Ginger, a University of Washington egyetemi docense és csapata műanyag napelemekbe helyezett zárványok és csatornák tökéletesítését dolgozik. Az emberi hajszál átmérőjénél 10 000-szer kisebb napelemekbe különleges hőkezelési módszerrel sütik bele ezeket. A kutatás során figyelemmel kísérik a zárványok és csatornák által támogatott műanyagok villamosenergia- termelését, keresve a maximális előállítás feltételeit.
A zárványoknak és csatornáknak fontos szerepe van abban, hogy a cella milyen mértékben alakítja át a fényt elektromos energiává, és végül mennyi áram jut el a hálózathoz. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a hőkezelés idejét, a zárványok méretét, a csatornák kapcsolatát. A különböző kombinációk és permutációk kipróbálásával a legkiválóbb teljesítmény elérése a cél.
Az eddig tesztelt polimerek még nem érték el a küszöbértéket, a 10 százalékos hatékonyságot. A kutatók jelenleg mobiltelefonok és mp3 lejátszók töltésére használták a technológiát, a cél azonban a nagyméretű energia-előállítás.