Egyre erősebb az olvadás
A globális felmelegedés hatását az ember egyre jobban erősíti, ám a természet sem akar lemaradni mögöttünk. Az Északi-sarkkörön ugyanis egyre nagyobb metánbuborékokat fedeznek fel az olvadó jég alatt.
A kutatók szerint a világ teljes üvegházhatású gázkibocsátásának mintegy tizenöt százalékát adhatja az Északi-sarkkör déli részein feltörő metán, ám vannak olyanok is, akik a részarányt harmincöt százalékra becsülik.
Oroszország területének hatvanöt százalékán állandóan fagyott talajréteggel találkozhatunk, ez a permafrost réteg. Ez azonban olvadásnak indult, így több város alatt is megmozdult, sőt folyamatosan mozog a talaj. A faházak recsegnek-ropognak, a víz és gázvezetékek pedig sorra elpattannak.
A tudósok figyelmeztetnek: amint a permafrost réteg teljes olvadásnak indul, erdőségek fognak kipusztulni, a felszabaduló metán tovább növeli az üvegházhatást, amely miatt tovább növekszik a szélsőséges időjárási jelenségek, így a tájfunok, az árvizek és az óriási viharok száma, ezen felül pedig földcsuszamlások is várhatók.
A baj az, hogy ha megindul az olvadás, azt már nem lehet megállítani. Lassítani ugyan még lehetne, ám ehhez a világ üvegházhatású gázkibocsátását kellene minimalizálni, így a felszabaduló metán koncentrációja tíz százalék alatt lenne tartható.
A másik nagy probléma, hogy a jég olvadásával megnő a tűzveszély is, hiszen a területek száradnak, a metán pedig kifejezetten gyúlékony gáz. Az égéssel keletkező füst pedig tovább rontja a légkör minőségét, mintegy tovább gyorsítva a felmelegedést.