Míg az ipari-, valamint a feldolgozott mezőgazdasági termékek tengeri szállítási költsége általában az áru értékének 1-7 százaléka között van, a mezőgazdasági nyersanyagok (gabonafélék, olajosmagvak, stb) esetében ez a költség az elmúlt néhány évben jellemzően az áru értékének 10-20 százalékának megfelelő szinten alakult. E szembeötlő különbség mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a közelmúltban rohamosan nőtt az ömlesztett áru szállítására alkalmas hajótér iránti kereslet, elsősorban Kína és általában néhány Dél-Kelet-Ázsiai ország gazdaságának robbanásszerű növekedése nyomán. (Például Kína vasércbehozatalának kétharmada Ausztráliából és Brazíliából származik, s volumene e két országból az ezredforduló óta öt-hatszorosára emelkedett. Nem meglepő, hogy ugyanezen időszakban az Európai Unió és Kína között a terményszállítás átlagosan évi 12-13 százalékkal drágult.)
A globális pénzügyi válság, a gazdasági növekedés megtorpanása, és a kőolaj árának esése nyomán a tengeri fuvardíjak 2008 második felétől drasztikusan csökkentek. November végén például a Mexikói-öbölből már 20-22 USD/tonna, Brazíliából pedig 33-35 USD/tonna fuvarköltséggel lehetett gabonát, szóját Európába hajózni, míg tavaly az első negyedévben még 80-110 USD/tonna között voltak a díjtételek. Az árcsökkenés idén januárjában is folytatódott: a hónap második felében a Mexikói-öbölből - New Orleansból - 17-18 USD/tonna, Brazíliából 27-29 USD/tonna költséggel el lehetett érni az európai kikötőket. Valószínűsíthető azonban, hogy csak átmeneti visszaeséséről van szó, hiszen a hajógyártás egyelőre képtelen kielégíteni a mennyiségi igényeket.