Anno


1940-ben a Műegyetemen gépészmérnöki, a Pécsi Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett. 1940-től a Műegyetem Bay Zoltán vezette atomfizika tanszékének tanársegédje. A világháború alatt amerikai, majd szovjet hadifogságba esett. Jelentősen lefogyva érkezett haza.
1946-ban részt vett a Bay által vezetett Hold-radarkísérletben. 1948-ban a Műegyetem soproni fizika-elektrotechnika tanszékére került, ahol a megépítette az első magyar magfizikai részecskegyorsítót, egy Van de Graaff rendszerű 1 MeV-eset. Ezért 1952-ben Kossuth-díjat kapott.

1956-ban megválasztották a KFKI forradalmi bizottsága elnökének. A forradalom alatt az intézményben nem történt rendbontás, de később több posztjáról lemondani kényszerült. Beosztott egyetemi tanárként folytatta a tanítást, Ez tette lehetővé egy előadássorozat során körvonalazódó, legismertebb könyvének, A fizika kultúrtörténetének a megírását, amelyért 1985-ben Állami Díjat kapott.
Később az egyetemi felvételi feladatokat kitűző bizottság elnökének kérték fel. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia soraiba választotta.
Fiai, Tamás és Károly mérnökök. Károly középiskolás korában került külföldre, később vezető szakemberként, Charles Simonyi néven járult hozzá a Microsoft sikeréhez.
Könyvei több nyelven megjelentek. Az Elméleti villamosságtan c. tankönyvét német nyelvterületen ma is használják.

• Villamosságtan
• Elektronfizika
• Elméleti villamosságtan
• A fizika kultúrtörténete; 1978, 1981, 1986, 1998, 2002
Simonyi Károly 2001. október 9-én bekövetkezett halála óta az MTA Felolvasótermében a professzor tiszteletére évente Tudományos Emlékülésre kerül sor.