Anno
Mi történt anno november 26-án?
Ezen a napon hunyt el 1948-ban Budapesten Kozma Lajos (Kiskorpád, 1884. június 8. - Budapest, 1948. november 26.) Kossuth-díjas építész, iparművész és grafikus, műegyetemi tanár. Kozma Kiskorpádon született 1884. június 8-án. 1902 és 1906 között a József Nádor Műegyetemen tanult. 1909 - 1910 között ösztöníjasként Párizsban Henri Matisse mellett tanult festeni.
A fiatal építészek népies szecessziós irányú, a Kós Károly törekvései nyomán alakult szellemi körének - Fiatalok Társasága (Kós Károllyal, Györgyi Dénessel, Jánszky Béla és mások) - volt a tagjai. Somogy és Erdély tájairól gyűjtötték a népi építészet, a pásztor-faragóművészet díszítő motívumait, igyekeztek korszerű, egyben nemzeti jellegű építőművészetet megvalósítani. Vázlatokat, rajzokat, metszeteket készítettek a falusi épületekről, templomokról, kapukról és e stílusjegyeket beépítették terveikbe.
1910-1913 között Lajta Béla tervezőirodájában dolgozott, irodáját vezette. Ekkor indult el iparművészeti munkássága. Más Lajta épületek külső díszítése is - Erzsébetvárosi Bank, Vas utcai iskola - nevéhez fűződik. Használati és berendezési tárgyakat készített a New-York kávéház részére is.
1913-ban az Iparrajziskola tanára lett és megalakította a Budapesti Műhelyt, melynek a lakásművészet reformálása volt a célja. Itt készített bútortervei gyakran eklektikus jellegűek voltak, de művészete az art déco felé haladt.A Tanácsköztársaság ideje alatt a Művészeti Direktórium tagja volt, majd a Műegyetemen 1919-ben induló Lakásművészeti Tanszék tanárává nevezték ki. Ezt a posztját azonban rövid idő múlva elvesztette, és csak 1947-ben kapta vissza.
Grafikusi tevékenysége is jelentős volt, pályája kezdetén könyvillusztrációkat készített.A harmincas években egyre inkább az épülettervezés felé fordult. 1930-ban a Divatcsarnok újjáépítését tervezte meg, később számos bérlakást épített. Letisztult formavilágú, gondosan tervezett családi házai, villái épültek többségében Budapest második kerületében.
1944 után a Művészeti Tanács és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja. 1946-tól az Iparművészeti Főiskola tanára és igazgatója volt. 1947-ben visszakapta katedráját a Műegyetemen. Ez idő tájt készített műve a csepeli általános iskola. Életének utolsó éveiben lakóterek díszítésével, lakóépületek és villák tervezésével foglalkozott. Ezen utóbbiak már nem valósultak meg.