Anno
Mi történt anno november 27-én?
Ezen a napon született 1889-ben Sárospatakon Finkey József, a bányászat mind elméleti, mind gyakorlati területén sikeres alkotó. Finkey a selmecbányai Akadémián kapott bányamérnöki diplomát. Először a Drenkovai Bányaüzemnél szerzett ipari gyakorlatot, majd tanársegédként, a selmeci intézmény Trianont követő Sopronba telepítése után pedig tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozott.
1924-ben jelent meg németül Berlinben a Nedves uton való ércelőkészítés tudományos alapjai című munkája, amit rövid időn belül lefordítottak angolra. Ezen munkája az Amerikai Egyesült Államok Missouri szövetségi államának egyetemén Rollában 1930-ban már hivatalos tankönyv lett. 1932-ben lefordították orosz nyelvre és Harkovban is kiadták a helyi bányászati egyetem tankönyvének. Ezen munkája alapján 1934-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, ahol 1940-ben rendes tag lett. 1941-ben könyvét spanyol nyelven is kiadták.
Legfontosabb feladatának és kutatásai fő témájának a hazai barna kőszenek nemesítésének és hazai alapanyagokkal való brikettezésének gyakorlatban megvalósítható megoldását tekintette, amire technológiákat és gépkonstrukciókat is kidolgozott. Nagy hangsúlyt kapott munkájában a hazai bányák érceinek minél jobb fémkihozatala is, amire 1920-ban kidolgozta a nedves flotációs (úsztató) eljárás különleges módját. Ezzel az eljárással Recsk ércbányájában termelt aranytartalmú pirit és az ott előforduló más rézércek esetében elérték, hogy az 1913 évi 4,3 kg aranytermelés, a trianoni békeszerződés után 150-180 kg-ra növekedett. Ezért a legmagasabb állami kitüntetésben részesült.
Elméleti és kísérleti tevékenysége az ásvány előkészítés teljes területét átfogta. Foglalkozott az ércek, szenek aprításával, a süllyedési végsebességgel, a mosási diagramok elméletével, a flotálás alapelveivel, az adszorpcióval, a pneumatikus szénelőkészítéssel és más alapvető kérdésekkel. Később a hazai barnaszenek vizsgálata lett szorosabban vett szakterülete.
Kísérleteket folytatott eredményesen az úrkúton előforduló mangánércek dúsításával. Foglalkozott a Gyöngyösoroszi ércelőfordulás komplex érceinek flotációs eljárásával. Mágneses eljárást dolgozott ki a Bagamér és Nagyléta környékén található gyepvasércek dúsítására. Eredményesen szabadalmaztatta a szénelőkészítést, a koksz-szén alapanyag kinyerést forradalmasító pneumatikus légszér berendezést és ahhoz kapcsolódó eljárást melyet sok államban elfogadtak.
A flotálás tárgykörében is több szabadalmát tudta érvényesíteni eljárásokban és gépszerkezetekben és berendezésekben is. Több éven át volt alelnöke az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek.1935-ben pedig szénbrikettek idegen kötőanyag nélkül történő előállítására szolgáló eljárását. 1919-ben jelent meg első szakkönyve, a Bányatelepítések tervezése. Legismertebb műve az először - 1924-ben - németül megjelent Die wissenschaftlichen Grundlagen der nassen Aufbereitung (A nedves előkészítés tudományos alapjai). További könyvei: Ércelőkészítéstan (1925), Szénelőkészítés (1927), Brikettezés (1930) és A flotációs ásványelőkészítő eljárás (1937).
Tudományos tevékenységét akadémiai tagsággal ismerték el. Sopronban hunyt el 1941. április 7-én.