Anno
Mi történt anno augusztus 20-án?
Ezen a napon született 1908-ban Szombathelyen Jánossy Andor (Szombathely, 1908. augusztus 20. agrármérnök, agrobotanikus, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa (1956) és doktora (1965), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Ő volt a tápiószelei Agrobotanikai Intézet alapítója és haláláig igazgatója. 1926 őszén felvették a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Karára, ahol 1930 júniusában végzett.
Nagy érdeklődéssel foglalkozott a növénytermesztés és a. növénynemesítés elméleti és gyakorlati kérdéseivel. A magyar búzafajták kialakulását és élettani problémáit kutatta. Az egyetemi doktori címet 1933-ban, még gyakornok korában szerezte meg "summa cum laude" minősítéssel.
Mezőhegyesről Miskolcra került a Megyei Gazdasági Felügyelőséghez, majd 1938 szeptemberében Budapestre helyezték az Állami Növénytermelési Hivatalhoz, ahol mint termesztési és elitvetőmag-termesztési gazdasági segédfelügyelő bizonyította kiváló szervezőképességét. Itt az állami növénynemesítő telepek és az elitvetőmag-szaporítások irányítása volt a fő feladata. Ebben az időszakban szervezte meg Fleischmann Rudolf irányítása mellett az állami növénynemesítő telepek és a magánnemesítő-telepek közül Bánkút, Lovászpatona, és Hatvan elitvetőmag-szaporítási tevékenységét. 1940 és 1945 között gazdasági felügyelő, majd 1944-ben a Növénytermelési Hivatal vezetőjévé nevezték ki.
A háború után részt vesz a nemesítő telepek munkájának beindításában és átszervezésében. Az állami kezelésbe vett magánnemesítő-telepeken megszervezi és elindítja a minőségi vetőmagtermesztést. Mezőgazdasági kandidátusi értekezését 1956-ban védte meg "Adatok egyes kultúrnövények nemesített és tájfajtáinak értékeléséhez" címmel. Ebben és más munkáiban kortársait megelőzve mutatott rá a tájfajták értékére a növénynemesítésben, kutatásban és oktatásban. 1959. május 16-án megbízást kapott az Országos Agrobotanikai Intézet megszervezésére. Az intézet az Országos Növényfajtakísérleti Intézet fajtagyűjteményes osztályából alakult. Időben felismerte, hogy a tájfajták begyűjtését sürgősen el kell végezni, mert a nagyüzemi gazdálkodás terjedésével ezek rövid idő alatt eltűnnek a köztermesztésből. Elindította és kiadta az Intézet tudományos folyóiratát, az "Agrobotanikát" (1959), és a társintézetekkel folytatott alapanyagcserét szolgáló intézeti mag katalógust, az "Index Seminum"-ot.
Az eltérő klímaigényű gyűjtemények fenntartására és vizsgálatára három telepet létesített. Egyet Szombathely mellett Táplánszentkereszten, egyet a Bakony hegyei között Lókúton és végül a harmadikat a Nyírségben, Nagykállón.
1965-ben védte meg akadémiai doktori értekezését "A vöröshere termelésfejlesztés kérdései, nemesítői kiindulási anyag előállítása" témában. Ezt követően avatták a mezőgazdasági tudományok doktorává. Számos tudományos és ismeretterjesztő cikke fémjelzi munkásságát. 1966-ban társszerzőkkel közösen szerkesztették a Biometriai értelmező szótárt.
A Magyar Tudományos Akadémia 1969-ben levelező tagjává választotta. Tagja volt a Magyar Biológiai Társaságnak, a TIT-nek, az Agrártudományi Egyesületnek. A szerkesztő bizottsági tagja volt az Acta Agronomica, az Élet és Tudomány című. folyóiratoknak és a Kultúrflórának. A Debreceni Agrártudományi Egyetem 1968-ban címzetes egyetemi tanári címet adományozott részére oktatói munkásságának elismeréseként, majd 1971-ben az Európai Növénynemesítők Szövetségének alelnökévé választották meg.
1975. május 4-én, rövid betegség után hunyt el Budapesten.